Este,mikor a világ álomba szenderül,
Bekapcsolom a gépem, mert az álom elkerül.
Olvasom a tegnap óta jött leveleket,
Végigjárom gmap-en a régi helyeket.
"Ki gépen szállt fölötte", annak térkép volt a táj,
Én jártam ott, ahol lakott egykoron Mihály.
A háza most is látható a pixeltengeren,
S, ha nem találnám mégsem, gyorsan megkereshetem.
Ha másfelé vetett a sors, de nem feledheted,
A gépen fölkeresheted a régi helyeket.
"Itt a park", hol először ölelted kedvesed,
És erre jártál, hol először reád nevetett.
Itt a ház: a sarkon áll, az is jól látható,
Ami az első randevún nem volt felfogható:
Hogyan lehet, hogy másik utcán kell ma várni Őt,
Mint ahová hazavitted még tegnapelőtt?
Itt a tér, ahol elhangzott az az első bók,
És itt a kapu, hol elcsattant a legelső csók.
S itt a járda, hol megállt, és így szólt: "Nincs tovább",
És magával vitte ifjúságod mámorát.
Nagyon szép. A végére teljesen átmegy romantikába.
VálaszTörlés:)
VálaszTörlésEz volt a cél.
Na, így még nem gondoltam a gmap-ra:)))
VálaszTörlésDe azon már föllelkesültem, hogy gyerekkorom helyszíneit végig járhatom, bár már semmi sem olyan, mint akkor.
Tempora mutantur.
VálaszTörlés...s változunk mi is velük.:))
VálaszTörlésMár aki, s már amiben. (Biztosítókötél 3 vsz; bocs...)
VálaszTörlésmosoly
VálaszTörlésFurcsa nekem... soha nem gondoltam a számítógépemre, vagy akár azonegy programra úgy, mint költő sorok ihletőjére.
"Itt a park", hol először ölelted kedvesed"
Ez nagyon tetszik... :) Olyan jólesően hátborzongató elolvasni. :) Szinte érzem a hátamhoz simuló karokat. :)
Köszönöm az elismerő szavakat, bár tartok egy kicsit Radnóti szellemétől... Meg aztán nem is vagyok biztos, hogy a gmap volt a "múzsa".
VálaszTörlésIgen, van némi Nem tudhatom beütése, de merőben más aspektusból vizsgálja a témát. És néhány refrénszerű szókapcsolatot és a ritmusát leszámítva semmi Radnótis nincs benne. Ő a hazaszeretetre fektette a hangsúlyt, itt pedig az otthon szeretetén érzem és kicsit a nosztalgián. Arról nem is beszélve, hogy Radnóti versében a változatlanság révén az emberben a büszkeség érzése támad fel, addig ebben a versben a meredek, rémisztő változás miatt, ami a sorok között húzódik, inkább szomorúság, némi gyászra emlékeztető érzés gomolyog, fanyar mosolyt csalva az arcokra.
VálaszTörlésÖsszehasonlító elemzést olvashattunk...XD
Na tessék, már elemzőm is akad :) De nem rossz az elemzés.
VálaszTörlésAddig jó,amíg úgy nem kezdik: "itt a költő azt akarta mondani..." Erre már Arany János is azt mondta: "Akarta a fene." :D
VálaszTörlésIgen, ezt nekem is mesélték a gimiben :)
VálaszTörlésNekem már csak fősulin. :D
VálaszTörlés