Biztosítókötél nélkül

Mondja sok "tanácsnokom", ha nem jó: menjek el:
Rövid a lét, hát élj, szeress! Mondom: Kit érdekel?
Tépelődöm mindhiába: úgysem ezt teszem,
És nem csak gyáva megszokás mondatja ezt velem:

Én nem hiszem, hogy létezik olyan parancsolat,
Mi életünk ítéli meg, s parancsot osztogat.
De gondolom, hogy létezik, mert kell, hogy így legyen,
Szeretet, mi túlmutat egy napnyi érdeken.

És nem hiszem, hogy cukrot oszt, vagy büntet majd egy kéz,
De: "Jóban, s rosszban", akkor is, ha jóból túl kevés.
Hogy mégis, miért kell élnem így, azt sajnos, nem tudom,
De így kell élnem, és, hogy így, azt bátran vállalom.