http://oregszem.multiply.com/journal/item/4/4)
A nyári rétek sok, színes virága
Másnak ontja már az illatát.
Vándor, ki a réten jársz, megállva
Mondj értem egy Ave Mariát!
Lábam, mi a mestergerendába
Rúgott, hogy az majd kettéhasadt,
Porladozó csontokként hever most
Másfél méter sáros föld alatt.
Karom, mi a csákányt fölemelte,
Markom, mi talicskát fogott,
Kezem, mi asszonyom ölelte,
Nedves földben rég elporladott.
Szívem, mi lányokkal cicázott,
Szerelmet adott és kapott,
Most sötét üregként tátong,
Féreg rágja, és nem régi gond.
Vándor! Hogyha egyszer, majd a réten
Virágot szakít le a kezed,
Gondolj ránk, kik előtted jártunk,
És mondj el értünk egy Requiemet!
Nrm tudok "Gyuszi feleségére" gondolni, de a vers nagyon jó úgy általában az elhunytakért is.
VálaszTörlésAmi még nagyon tetszik, hogy van benne valami természetes, nem hatásvadász, (mint általában az ilyenek szoktak).
A halál az élet része, velejárója..., pont a végén. Ugyanakkor meghökkentő a kontraszt az élet és a semmivé válás között.
Egyszóval, nagyon jó.
A vers eredetileg nem arra készült, hanem csak, miután az inboxban olvastam a multiplyos tagunk gyászáról, írtam elé az ajánlást.
VálaszTörlésKöszönöm az értékelést.