és átmentem két parkoló autó között.
Utánam futott egy drabális ürge,
megállt, és belém kötött:
"Ha a táskádat még egyszer
az autómhoz vered,"
- szólt - " ' úgy segéljen engem,
Hogy lerúgom a fejed."
Fölnéztem rá -
egy fejjel volt nagyobb -,
És azt gondoltam akkor:
"Ezt most nem hagyod".
"Kérem, ne tegezzen,
mert én sem teszem,
de ha tovább provokálsz,
a pofádat beverem." -
Mondtam, s , hogy önérzetemen az eset
ily módon foltot nem hagyott,
elszaladtam, hogy elérjem
a következő villamost.
Elképzeltem a szitut...elég vicces lehetett.
VálaszTörlésNa így még nem gondoltam rá (mármint, hogy vicces lett volna), de valóban, ha belegondolok.
VálaszTörlésPersze nem vicces az eset , mint vers szorakoztato .
VálaszTörlésHa ez egy megtörtént eset, akkor felháborító, de a vers szerkezete nem hogy viccessé tette, de fantasztikus csattanó van a végén!
VálaszTörlésNagyon tetszik! Heltai versekre emlékeztet, vagy inkább Romhányi...
A blogok között megtalálható az eset némileg autentikusabb leírása.
VálaszTörlésPersze, ha elgyepáltak volna, az nem lenne vicces. De mivel nem történt incidens, így (ahogy Csuly írta) a vége miatt vicces lett.
VálaszTörlés