Csak másban moshatod meg arcodat")
A vihar elült,
Az eső elállt.
Már csak néhány vízcsepp potyog.
Felhők között
A napsugár
Fénylő ablakokra ragyog.
A járdaszéli
Kőszegély
Tiszta fényű lett megint,
A sok piszok,
A hordalék
Csatornába folyt le, mind.
Mikor a szél megáll,
És pang a lég,
A városon piszkos köd lebeg;
Csak hegytetőn,
A csúcsokon
Látszhatsz magad fölött eget.
Ünnep előtt,
Ünnep után
A járdát utcaseprők lepik el.
Elmúlt az éj?
Vagy jő az est?
Mindig takarítani kell.
Vihar után
A tereket
Friss levegő járja át:
A csúcsokon,
S a városon
Újra ragyog a napsugár.
Jól sikerült! Csak azt nem tudom eldönteni, hogy tényleg csak a vihar utáni városról szól, vagy esetleg jelképez valamit???
VálaszTörlésCharles Baudelaire:
VálaszTörlésKapcsolatok
"Templom a természet: élő oszlopai
időnként szavakat mormolnak összesúgva:
Jelképek erdején át visz az ember útja
s a vendéget szemük barátként figyeli.
Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.
Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,
oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
- s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok,
melyek a végtelen kapuit nyitogatják,
mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:
test s lélek mámora zeng bennük ég felé."
Szabó Lőrinc fordítása
Mi az, hogy "esetleg" ?? De igazad van: A "lelkedet" szót visszajavítottam "tereket"-re :)
Tudtam. Asszem kezdelek megismerni :-))
VálaszTörlésNagyszerű vers! Érzem a légköri változásokat..:)))
VálaszTörlésNekem is tetszik Baudelaire verse ;)
VálaszTörlés