("Nincs alku: én hadd legyek boldog!")
A nyárnak vége lassan, közelg a tél,
Ideje lesz a számvetésnek.
Uram, ha eléd állok majdan,
Hogyan számolok el Néked?
- Jól sáfárkodtál a rád bízott jószággal?
- Felneveltem belőlük párat.
- És hogyan álltál a boldogsággal?
- Megvallom, Uram, ez lelkemen szárad.
- Bűnös vagy tehát: nem tartottad szavam:
"Boldogan élj", mondottam, és hasztalan.
Eltékozoltad minden jussodat,
Ítéletem tehát: az örök kárhozat!
Jajmáááá!
VálaszTörlésHiába jó a forma, a tartalom egy elég suta bukfencbe fullad.
Bocsiii! *pirul*
Tudom, profán a témához a mondani való, de ez volt a lényeg ezúttal. Bocs, hogyha ezzel valakit bántok.
VálaszTörlésHa nem úgy élsz /éltél/, mint ahogy szeretted volna,
VálaszTörlésés ezt nem tudod a „körülményekkel” indokolni, akkor ne tarts az „örök kárhozattól”, mert a büntetést már megkaptad – Te mérted magadra...
A baj nem a profánsággal van, hanem a logikai bukfenccel. Ha már Isten a téma, -független, hogy hívő vagy nem az olvasó-, nem fog a boldogtalanságodért kárhozatra ítélni. Egyik vallásban sincs ilyen.
VálaszTörlésAkármilyen hívő vagyok, vagy olyasmi, én értékelem a profán igazságot és a viccet is..., Istennel kapcsolatosan is.
Ez nem az "örök kárhozattól" való tartás kérdése.
VálaszTörlésÉpp az imént mondtad: Az ítélet már megvolt. Igen pontosan érted. Akkor mégsem volt annyira pontatlan a fogalmazás.
Bár ha ennyit kell értelmezni, lehet, hogy akkor mégis.
Azt hiszem Almának válaszoltál.
VálaszTörlésViszont megértettem a végét. Az örök kárhozat megtévesztett. De egy ateista esetében pontosan ez.
Lásd előző válaszomat: Alma pontosan érti; nem szó szerint.
VálaszTörlésDe nem nagyon szeretnék a versről magyarázkodni, mert akkor rossz a vers. Ami egyébként lehetséges, sőt, a fentieket olvasva, valószínű. De ez nem bánt.