Az 1968-as gazdasági reform eredményeinek a 70-es évek végére történt elolvadására kívánt reagálni az 1988.-ban bevezetésre kerülő SZJA, majd az ÁFA, oly módon, hogy megpróbálta megerősíteni az eladósodott államháztartás bevételi oldalát. Megindult a kiadási oldal felülvizsgálata is, amiről kiderült, hogy csak igen nagy reformok útján lehet rendbe tenni. Az 1989 végére előállt hitelezési válság miatt e munka befejezésére már nem volt idő, így a gazdasági összeomlást elkerülendő, Németh Miklós megegyezett az akkor már formálódó ellenzékkel a támogatások leépítésében és az áremelésekben. Az államháztartás átalakítására már nem került sor.
Az Antall kormány programjában szerepelt az államháztartás reformja: a bevételek és kiadások összhangját - az SZJA progresszivitásával, az vállalkozások adózásaival és az államigazgatás méretének (létszámának) csökkentésével - 1993.-94. -re kívánta a program megteremteni. Ezen belül az államigazgatás korszerűsítését 120 napos időhatáron vállalta a kormány. De a taxisblokád után a kormány meghátrált, bár az államháztartás reformja még Kupa Mihály programjában is szerepelt 1994.-ig befejeződő határidővel. A kormányprogram szerint a reform törvénytervezeteit 1991. folyamán fogadta volna el a Parlament, ám a törvénytervezetekből soha nem készült el egy sem. Ezt kifogásolta az akkori ellenzék: az MSZP és SZDSZ, valamint a FIDESZ szinte minden felszólalója, valamint 1992. nyarától kezdődően a Valutaalap is. Ez utóbbi nyomására 1992.-től újabb tervezetek készültek, amelyek már 1996.-ra tolták el a hiánynak a Valutaalap által igényelt szintre történő csökkenését.
A Boross-kormány programjában már egy szó sem esett az államháztartási reformról, helyette adócsökkentést, konszolidációt, agrártámogatást és privatizációs kedvezményeket: azaz további kiadás növelő intézkedéseket tartalmazott. Az adósság helyzet kritikussá válásakor 1994. áprilisában az MNB és PM szakértőinek javaslatai alapján a Pénzügyminisztériumnak intézkedési tervet kellett készítenie, amiről a kormány májusban foglalt volna állást. Az intézkedési tervet tartalmazó javaslat soha sem készült el.
A Horn-kormány volt az egyetlen, amelyik a rendszerváltást követő 15 év alatt valamit is tett az államháztartás reformja terén. Horn eleinte bízott abban, hogy az 1994.-re kialakult pénzügyi válság megúszható Békesi László elképzeléseinek végig vitele nélkül is, de 1995. elejére már kénytelen volt elfogadni Bokros Lajos feltételeit a pénzügyminiszteri váltáshoz, hogy az ország elkerülje a fizetésképtelenséget. A közvetlen krízis elmúltával Bokros politikai támogatottsága is megszűnt, és csak a nyugdíjreform végrehajtása maradt Medgyesi Péter pénzügyminiszterre. A választási előkészületek során az elosztó rendszer átalakítása már lekerült a napirendről, mint ahogyan elmaradt az államigazgatási apparátus létszám csökkentése is.
A Bokros-féle gazdasági intézkedés csomag:
8%-os vámpótlék az energiahordozókon kívül minden árura (március 20-tól).
A forint 9%-os egyszeri leértékelése, és a forint csúszó leértékelésének bevezetése (kezdetben havi 1,9%-os mértékben):
ennek következtében felgyorsuló infláció, és reálbér-csökkenés,
A nominálbérek emelkedésének korlátozása az állami szférában (ami a magánszféra béreire is hatott).
A felsőoktatás, a fogászati ellátás ingyenességének megszüntetése.
A felsőoktatásban munkaerő-leépítési normák bevezetése.
A gyermekgondozási segélyre, családi pótlékra, gyermeknevelési támogatásra jogosultak körének szűkítése.
A gyógyszerek állami támogatásának csökkentése
A nyugdíjkorhatár felemelése
Nem volt ugyan a csomag része, de azt támogatta a privatizáció felgyorsítása is a bevételi oldal növelésével.
A FIDESZ kormányprogramjában az államháztartás reformjának vagy a felosztó rendszerek reformjának már semmi nyoma nem volt. A program az "adórendszer hatékony átalakítását" és a TB járulék határozott csökkentését vállalta, de a kiadási oldal csökkentése területén csak az országgyűlés létszámának csökkentését, az "olyan gazadságszervezési és társadalomszervezési feladatokról" történő lemondást tartalmazza, ami "felszabadítja a társadalom alkotó erőit", és amiből eléggé nehéz államháztartási kiadás csökkenésre következtetni.
A közigazgatás központosítását, és a decentralizálás csökkentését ígérő program a kistérségi és regionális közigazgatás centralizálása felé mutatott. Ezt az átalakítást 2001-ig ígérte beterjeszteni. A "feladat finanszírozási alapú" költségvetést a 2000. évi államháztartási törvényben tervezte először alkalmazni a program.
A programból csak a kormányzat centralizálása valósult meg.
Soha nem készült el az adó reform,
a TB járulék csökkent, de nem az ígért 25%-ra,
és nem csökkent a Parlament létszáma.
Egyetlen költségvetés sem készült el feladat finanszírozási alapú tervezéssel. Ellenben megkezdődött az államigazgatási feladatok egy részének magánkézbe történő kiszervezése, melyek hatékonysága ettől nem nőtt, költsége viszont igen. Az SZJA önkormányzatoknál hagyott részének elvételével jelképessé vált azoknak a központi költségvetéstől való, alkotmány által
előírt függetlensége, ugyanakkor megnőtt a szabályozó normatívák száma és ellenőrzéseik rigorózussága.
1998 és 2002 között, amikor a GDP a külgazdasági viszonyok, és még az előző kormány stabilizációs intézkedéseinek együttes hatására kedvezőbben alakult, lehetőség lett volna az elosztó rendszerek reformjára, ehelyett a TB önkormányzatok kerültek állami felügyelet alá, ily módon nyílt lehetősége a kormánynak a társadalombiztosítási alapok betagozására a mindenkori költségvetésbe. Csökkent a magánnyugdíj pénztárak szerepe a nyugdíj rendszerben és megnőtt a kulturális, sport és egyéb szervezetek politikai kézi vezérlésű alapon történő gazdasági támogatása.
A két éves költségvetési ciklus bevezetése ellehetetlenítette a Parlament legfontosabb funkciójának: a kormány gazdaságpolitikája feletti ellenőrzésnek ellátását, és a költségvetési centralizáció az alultervezett inflációval nyert források közvetlen kormányzati rendelkezésbe vonásával is tovább nőtt.
Az elosztási reform nem csak a választások előtt álló FIDESZ kormány, hanem az új, Medgyesi kormány politikai érdekeivel is szemben állt. E program tartalmazta például a magán nyugdíj pénztárak szerepének növelését az öngondoskodásban, és szintén kilátásba helyezte a parlament létszámának csökkentését, valamint az állami bürokrácia általában vett csökkenését is. A FIDESZ kormány által elszabotált önkormányzati reform létrehozása érdekében a községi, városi önkormányzatok megerősítése után, a regionális, centralizált önkormányzatok
helyett a kistérségekhez rendelt volna nagyobb önállóságot. Mindez az "anyagilag független" - értsd: a központi kormánytól politikailag is független - önkormányzati rendszer kiépítését célozta volna a program szerint.
Az egészségügyben a szolgáltatások alapjának bővítését a közfinanszírozás mellett az egészségpénztári bevételek adóiból, egészségügyi célú megtakarításokból és magánforrások bevonásával tervezte bővíteni. Ugyanakkor az oktatás ingyenességének kiterjesztése (ingyenes nyelvvizsga, jogosítvány, tankönyv, óvodai étkeztetés stb.) tovább szélesítették az elosztást és nem társultak a rászorultság elvével sem. Mindezen elképzelésekből csak a kistérségi társulások létrehozása valósult meg. A kabinet kormányra kerülése után évekre előre megterhelte a költségvetési kiadásokat.
A Medgyesi-kormány 2003.-ban befagyasztotta az állami beruházásokat, hogy megpróbálja helyreállítani az államháztartás egyensúlyát, majd Draskovits Tibor csomagja következett a 2004-es költségvetés kudarca után, azzal, hogy 2004 végéig elkészül az elosztó rendszerek reformja.
A konvergencia program 2010-re vállalta Magyarország csatlakozását a Monetáris Unióhoz. A program ismét tartalmazta a közigazgatás regionalizációját, a központi költségvetés átalakítását, és a felsőoktatás valamint az akadémiák finanszírozási és szerkezeti reformját. Az egészségügyben a költségvetésen kívüli források bevonására ígért lehetőséget a 2004. nyarára tervezett törvényjavaslat.
Gyurcsány Ferenc 2004. októberi programjában sokkal erősebbek voltak a közigazgatás átszervezésére, és az államháztartás átalakítására kialakított elgondolások bármelyik korábbi kormányénál, azonban utalt rá, hogy "ezek a lépések ebben a ciklusban már nem valósíthatók meg". A program megerősítette a felsőoktatás és az egészségügy reformjának vállalását a magántőke fokozottabb bevonása mellett.
Bajnai Gordon programja "nyugatos életminőséget, környezetet" kívánt teremteni. A beruházások támogatásával új ipart, és a térség pénzügyi-logisztikai központját vizionálta létrehozni. Ismét előtérbe került az állami bürokrácia csökkentése, amihez ezúttal a pártfinanszírozás átláthatóvá tétele is társult. A másfél évtizede megoldatlan egészségügyi és oktatási reform helyett ismét újabb reformokat helyezett kilátásba, konkrétumok nélkül. Ismét égetően szükségessé vált az államháztartási hiány helyreállítása, ami Orbán Viktor első kormányzásától kezdve minden magyar kormány legsúlyosabb megoldatlan feladatai közé tartott.
A költségvetési kiigazítások jelentős terheit a vállalkozások és a munkavállalók finanszírozták, de a magánszemélyek különadója is az államháztartás bevételeit növelte. Három év alatt a GDP 19%-áról 16%-ra csökkent az állam működési költsége. A 2009-ben benyújtott költségvetés összességében több mint 500 milliárd forinttal csökkenti a költségvetés 2010.-es kiadásait az előző évekhez képest.
Az intézkedések hatására Magyarország a vállaltnál egy évvel előbb teljesítette a Maastrichti kritériumokat. A ciklus közepén megindult gazdasági válság ellenére sikerült stabilizálni a forint árfolyamát, ami elsősorban a Orbán Viktor kormánya alatti deviza liberalizáció nyomán bevezetett személyi deviza hitellel rendelkezők érdekeit védte. Voltak munkahelyteremtő- és támogató programok, melyek viszont nem tudták ellensúlyozni a válság miatt megnövekedő munkanélküliséget. Csökkent a távhő- és az alapvető élelmiszerek ÁFA-ja.
De a nagy elosztó rendszerek reformja ezúttal is elmaradt, és nem javult a költségvetési decentralizáció és a kormányzati újraelosztás mértéke sem.
Az Orbán-kormány2011-es évét az IMF-fel való megállapodás szabja meg, melynek tétje több ezer milliárd Ft. A költségvetési hiány 1%-os emelése 260 milliárd forintot jelent, ezért érdemes lobbizni még egy adakozásra hajlamos politikai pártnak is. Az őszi önkormányzati
választások a másik korlátozó tényező: amennyiben a FIDESZ rögtön belekezd a gazdasági stabilizációjába, minden hitelét elveszíti választói előtt az önkormányzati választásokon, ez a jelenlegi légkörben jobboldali vetélytársának, a Jobbiknak pozicíóit erősítheti minden valószínűség szerint.
Ha azonban az IMF belemegy az engedménybe, egy százalék - 260 mrd Ft már - igen jó lehetőségeket ad a következő időszak ereszd-meg taktikájához.
A FIDESZ kormány eddigi lebegtetéseiből az adócsökkentés a legradikálisabb, amennyiben ezt tettek is követik. Mindez az iskola , óvoda és rendelőintézetek, kórházak, vasút vonalak bezárásainak ígért leállítása mellett komoly költségvetési gondokat okozhat.
Ebben a FIDESZ-en belül sincs egyetértés. Járai durván csökkentené a szociális kiadásokat, ami egyrész jól kommunikálható a Jobbik felé, másrészt erős támogatás vesztést okozhat a szegénységi küszöb környékén élő választók nagy tömegeinél. Járai elképzelései sem Matolcsy sem Orbán elképzeléseivel nem találkoznak.
A FIDESZ mostani kommunikációja a lehetséges politikai kegyvesztést próbálja már előre menteni: az elmúlt 2 hónapban ismét egyre többet hallunk róla, hogy a leendő kormányzó elit nincsen tisztában az ország pillanatnyi gazdasági helyzetével. Persze, lehetséges, hogy a Magyar Országgyűlés Költségvetési Bizottságának elnöke nincsen tisztában a költségvetés helyzetével, vagy nem kommunikál pártjának gazdaságpolitikai stratégiát kidolgozó elitjével, ekkor azonban minden normális párt vezetője már azonnali lemondásra szólította volna föl.
Az államigazgatás átalakításával kapcsolatban jelenleg a kiterjesztett civil szerepvállalást emlegetik - ami akár a Magyar Gárda - típusú "munkásőr-csekista" egységek betagozását is jelenthetné az államigazgatásba.
A FIDESZ valószínűleg ismét a megyei igazgatásba központosítja az igazgatási funkciókat, ezzel mind a szerepeket, mind a költségvetési finanszírozást elvonja a helyi önkormányzatoktól. Ez az államigazgatás visszaállamosítását jelentené, 2500-3000 féle, jelenleg a helyi önkormányzatok által ellátott feladat kerülnek központosításra:
a tüdőszűrésre való berendeléstől a telephely engedélyezési eljárásokon és tűzvédelmi felügyelet ellátásán keresztül a parlagfű-mentesítésig és anyakönyv vezetésig lehet ezek közül válogatni.
A területi államigazgatási szervek száma is csökkenne. Ezek feladata az adók behajtásának támogatása, a munkaügyi és közoktatási rendszer működtetése, vagy a műemlék védelem.
Az ilyen hatóságok száma néhány esztendeje még az ötvenet is meghaladta. A rendszer egyszerűsítésére a Medgyessy és a Gyurcsány-kormány egyaránt kísérletet tett, és így bizonyos összetartozó feladatokat egy-egy szervezethez delegáltak. A megyén túli összevonások azonban már az egyes miniszteri tárcák lobbiérdekeibe esnek, ugyanis a szakigazgatást a minisztériumok felügyelik, míg az általános államigazgatási feladatokat ellátó szervek működésébe a szaktárcáknak nincs beleszólása. Hasonló probléma adódik a különböző szakhatóságok összevonása esetén a szakterületek összehangolásával, amikor a járványügyi felügyeletet és a bányabiztonsági felügyeletet ugyanaz a szakhatóság látja el, mint a növényi szapórító anyagok
feletti felügyeletet, vagy a nyugdíj ellátások megállapítását.
Az önkormányzati szolgáltatások, mint az egészségügy vagy az oktatás így vagy erősen központosított kézbe kerülnek, vagy magánkézbe történne meg kiszervezésük, ami ellent mondana a FIDESZ minden eddigi retorikájának.
Orbán Viktor 10 éven belül egymillió új munkahelyet ígér, amit az építőipar, a mezőgazdaság, a turizmus és az innováció területére történő, élegalább 70+-ban magyar arányú tőke bevonásával kíván fellendíteni. A - nyilván - két ciklusnál is hoszabb távra berendezkedni tervező miniszterelnök-jelölt - 6 év alatt tervezi a lakosság adózási szintjét az Uniós tagállamok szintjére csökkenteni, míg a vállalkozásokét 4 év alatt, vagyis kormányzati ciklusa végére.Az adócsökkentés ütemezésében ellentmondások vannak a párt gazdasági szakemberei között is.
Az egészségügyi ellátások tervezett növelése, valamint a rendőrség felduzzasztása a mitigernek.hu szerint mintegy 203 Mrd ft-tal növelné meg a költségvetést. A nyugdíj rendszer gazdasági további átalakítása félbe marad, a nyugdíj korhatár nem nő. Ismét megteremtik a - legalábbis egykori - jobb módúak megsegítésének lehetőségét: akinek volt módja devizahitelt fölvenni, és az elmúlt időszakban emiatt nehéz helyzetbe került, az adófizetők támogatásával a piaci feltételeknél kedvezőbben válthatja majd át deviza hitelét forint alapúra. Ezzel a FIDESZ következetes marad korábbi kormányzati ciklusának azon intézkedéséhez, amikor a lakáshoz jutásra adandó állami támogatást az önerő nagyságával arányosította: minél nagyobb vagyon állt valakinek rendelkezésre, annál nagyobb volt az igényelhető támogatás is.
Az áttekintés több különböző nyomtatott, és internetes újságcikk, riport valamint gazdaságpolitikai elemzés alapján készült. Ezekben legfőként:
Kilenc kormány, tizenkét pénzügyminiszter
Petschnig Mária Zita - Külgazdaság 2006.
Stabilizáció és kibontakozási esélyek (Ecostat Monitor)
Kócián Péter és mások blogjai
Valamint: Bajnai Gordon Kormányprogramja
szerepeltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.