Fölállt a kiságyban, én csak néztem bután.
Kitépte karjából az infúziót,
Rohant a fél osztály, volt nagy ribillió.
Hiába próbáltuk lefektetni szépen:
Üvöltött, hogy zengett két emelet mélyen.
Ez itt most nem tréfa, gondoltuk mindketten,
Kivettem az ágyból, a karomba vettem.
Mellemre borulva lassan megnyugodott,
Míg föl, s alá jártam, vállamon szuszogott.
Másfél órát, vagy tán többet is sétáltam
A folyosón, míg már sajgott mindkét lábam.
Hiába próbáltuk betenni az ágyba,
Biz' nem állt kötélnek, az a pici drága.
Az lett a sok séta eredménye végre,
Hogy hazavihettük saját felelősségre.
Aranyos!:))))
VálaszTörlésNagyon jó vers, nem egy szokványos.
VálaszTörlésCsak egy valami hibádzik: "Rohantak a fél osztály..."
Szerintem ott csak a "rohant" elég...de ez csak az én véleményem.
Persze. Ez véletlenül "szövegszerkesztőileg" maradt benne, nem vettem észre.
VálaszTörlésNa, most már tökéletes!
VálaszTörléshat igen ilyen egy apuka :-)
VálaszTörlésAu... Szegény csöppség... :,(
VálaszTörlés