Nem az ágak sírnak

Nem az ágak sírnak, hanem én sikoltok.
Szívemnek szorítok hatlövetű coltot.
Gyémánt a fogója, aranyból a csöve,
ezüst golyót röpít a szív közepébe.

Hogyha az elsőre szívem nem találja,
marad még öt golyó benn a forgótárba'.
Négyszer mondhatok még búcsút a világnak,
miért is nem adtam szívem oda másnak?

Legyél fülkeforradalmár!

Legyél Te is fülkeforradalmár!
A Párt majd egyszer meghálálja azt.
Mit számíthat neked a szabadság!
A testvériség csak írott malaszt.

Egyenlőség? Nincsen ezer éve,
amióta csak ez az állam él.
Aki hisz benne, az nagyot téved,
mert sohasem fordul meg majd a szél.

Nem segít itt azon senki sem már,
aki saját magának nem segít:
Legyél Te is fülkeforradalmár!
A Párt majd jól meghálálja megint.

Családjog és egyebek

Nem számít, hogy a kiskorú személyek Magyarországon jogilag soha nem voltak felelősek. A Kereszténydemokrata-FIDESZ koalíció által beterjesztett törvény alapján büntethetővé válik a hat éves gyerek is, ha fára mászás közben leesik és megsérül, vagy görkorcsolyázás közben lehorzsolja a térdét. Ne is beszéljünk a futball rémítő büntetőjogi következményeiről!

A gyermeknek ugyanis a törvényjavaslat szerint, amelyet a Karácsony előtti héten utolsó rohamában elfogadott az Országgyűlés, kötelessége tartózkodni minden egészségkárosító magatartástól. Gondolom, a bölcs Kereszténydemokrata és FIDESZ-es politikusok ilyen egészségkárosító magatartásként értelmezik a szintén általuk kötelezővé tett hittan-erkölcstan órákat is, amelyek látogatása kifejezetten rontani fogja kiskorú gyermekeink fizikai állóképességét, ahhoz képest, mintha ezt az időt mondjuk uszodában vagy sportpályán töltenék el.
Így válik a FIDESZ-KDMP társaság törvénygyára törvényszegésre felbujtó társasággá. A tényállást súlyosbítja, hogy felbujtó magatartásukat bűnszövetkezetben követik el.

A családjogi törvény újra kívánja definiálni a magyar nyelv egyes köznyelvi szavait, mint család. Tudjuk jól: a nyelv önálló életet él, a szavak újradefiniálása még Rákosi Mátyásnak sem sikerült. A FIDESZ-KDNP koalíció jó úton jár a magyar nyelv újbeszéllé alakításának útján, de az már nem a magyar nyelv: Agyament politikusaink szerint a család nem a rokonok közössége, hanem alapja a házasság. Ebből következően például nem élhetnek továbbiakban családban azok a gyermekek, akiknek egyik vagy mindkét szülője meghalt, amíg mostohájuk nem lesz: a törvény szerint ugyanis házasság nélkül nincs család, teljesen mindegy, egyébként hány tagja is lenne.   A FIDESZ-KDMP törvény emberellenessége - és minden józan ésszel szemben menő volta - akkor is tetten érhető, ha elgondoljuk: e szerint a "családtörvény" szerint - mely szerint a család alapja a házasság - a család tehát a házassággal - azaz a válással vagy egyik házas fél halálával - megszűnik létezni. Ezt az emberellenes, és kereszténység ellenes nézetet ülteti át a jogba Pártunk és Kormányunk zseniális idiótákból álló agytrösztje. Mamelukjai meg a Rákosi rendszer szavazógépéhez hasonló módon megszavazzák, mint a zombik.

A családtámogatási rendszer átalakítása immár másodszor is pőre valójában mutatja meg a FIDESZ-KDNP koalíció eddig sem túl latensen bujkáló romlottságát: a szociális támogatások alanyi jogúvá tétele semmi mást nem jelent, mint azt, hogy "családi" alapon ugyanúgy kap támogatást az adófizetők által összeadott közösből a miniszterelnök és a Magyar Nemzeti Bank elnökének pereputtya, mint a bádogviskókba kényszerített, Pártunk és Kormányunk áldásos munkahely teremtő politikáját élvező nincstelen.

A FIDESZ-KDNP keresztény erkölcsiségének eddigi példái: a magánvagyon eltulajdonítását célzó nyugdíjtörvény, a cenzúra törvény, a demokratikus államba beépített fékek és ellensúlyok rendszerét szétverő átszervezések,  a fogyatékkal élők életlehetőségeit tönkre tévő, az oktatás ellehetetlenítését célzó törvények, és az igazságtalan adótörvény után a most elfogadott családjogi törvény együttese minden keresztény embert el kell hogy rémítsen az ilyen velejéig romlott, ember- és magyarság-ellenes politikusoktól, akik képesek népünk életét tönkre tenni ilyen jogszabályok megalkotásával.
A fentiekhez jön az egykori MSZMP politikai manipulációit utánzó hamisítások sorozata a közszolgáltató hírműsorokban, a kormányfő rendszeres és visszatérő hazugságai, amelyeket nyilatkozataiban tesz évek óta, a nyugdíjak emelésétől kezdve, az adórendszer "igazságos" átalakításán keresztül az "összmagyarság érdekeit szolgáló" külpolitikáig. Ez utóbbira láthattuk már korábban is példát, amikor Orbán Viktor az Egyesült Államokhoz futott hátba támadni saját hazáját.

De a Kereszténydemokrata-FIDESZ gazdasági stratégia - mint ez a törvény preambulumából kiderül -, amúgy is a családok kihasználásán alapul: A törvény preambuluma szerint ugyanis Magyarország legfontosabb nemzeti erőforrása - amire tehát gazdasági fejlődésünket építjük - a család. Érdekes megfogalmazásokat már hallhatott az ember az elmúlt évtizedekben is különböző politikusoktól. De olyanok, akik a jövő egyik legfontosabb zálogát, a "kiművelt emberfők sokaságát" adó iskolákat tették éppen tönkre, azt hallani, hogy a legfontosabb erőforrás a család, több, mint gusztustalan cinizmus.

Írom én mindezt 5 fölnevelt gyerekkel.

Egyebek: A Parlament folyosóján riporter érdeklődik a jövő évi gazdaságpolitikáról. Az ülésteremből kisiető FIDESZ-es képviselők egy része feltartott kézzel jelzi, hogy inkább nem merne válaszolni a kérdésre: lesz-e megszorítás?
Selmeci Gabriella szerint az elmúlt másfél évben is kiderülhetett, hogy a FIDESZ nem megszorít. Ez így is van, minden bizonnyal. Csak azt nem értem, hogyan lett azonos teljesítmény mellett egy havi jövedelmemmel kevesebb az idei nettó jövedelmem, mint a tavalyi? És hogyan lehet, hogy nincs olyan ismerősöm a munkahelyemen, aki ne így járt volna?

Cser-Palkovics András, Székesfehérvár fideszes polgármestere szerint "Ha azok, akiknek a költségvetési politika összeállítása a feladatuk, azt állítják, hogy nem lesz megszorítás, akkor nem is lesz". A kereszténydemokrata Lukács Tamás keresztény volta ellenére szómágiához folyamodik: nyilatkozatában csak az "átalakítás" szót hajlandó használni. Egy nevét vállalni sem merő FIDESZ-es képviselő szerint a kiadás csökkentés szerkezeti változtatásokat céloz. A költségvetési kiadások csökkentését Manninger Jenő is következetesen ésszerűsítésnek nevezi. A változásoknak lesznek vesztesei szerinte, akik munkahelyük elvesztésével fizetnek majd, de ez az ország szempontjából ésszerű dolog. Addig, amíg ő el nem veszti azt az állását, amelynek fizetés emelését éppen a nem megszorítások előtt szavazta meg.

Egy másik FIDESZ-es politikus - másfél év FIDESZ-kormányzás után! - közbeszól: nem az a kérdés, hogy lesz-e megszorítás, hanem, hogy el tudjuk-e kerülni az államcsődöt.
Orbán Viktor egyszer azt mondta: "a szembenézés képessége nevű tantárgyból buktunk el." Igaz ezt 2005.-ben a Gyurcsány kormány idején nyilatkozta, amikor a nemzetközi hitelminősítő intézetek a bóvli kategóriába minősítették a Magyar Köztársaságot, és nem akkor, amikor 2011.-ben, másfél éves kormányzása után került ismét oda az ország éppen Orbán Viktor áldás-teli tevékenysége nyomán. "A visszaminősítés szégyen, hiszen itt a szótartásról, kiszámíthatóságról és átláthatóságról van szó" - mondta akkor Orbán Viktor. Ezzel a kijelentésével ugyanúgy egyet kell értenem, mint a fentebb idézettel. A magyar kormány - és kiemelten annak miniszterelnöke: Orbán Viktor - hiteltelen, önmagával és kudarcaival szembenézni képtelen, nemzetvesztő politikát folytat mind társadalmi, mind gazdasági téren is. Politikája - nyilatkozatai tükrében - felelőtlennek is minősül. Orbán Viktor saját maga mondta egy nyilatkozatában a minap: saját felelősségének érzi, hogy az ország jól működjön, újjá tudják szervezni, hogy az emberek úgy érezzék, a jövő nem veszélyeket, hanem lehetőségeket tartogat számukra. Ezzel a felelősséggel most már örökre adós marad.
Az év utolsó pillanataiban átvert törvények:

■A Jegybanktörvényel megszünteti a pártállam kormányát ellenőrizni tudó, utolsó, attól független állami intézményt, így semmi nem állhatja útját a továbbiakban az esztelen ámokfutásnak.
■Az úgynevezett Stabilitási törvénnyel a FIDESZ 2/3-ához rögzíti az egy kulcsos adó módosítását, így teszi lehetetlenné a gazdagok számára előnyös adójogszabályok megváltoztatását.
■A Házszabály módosítása lehetővé teszi, hogy a FIDESZ két havonta (egy évben 6 alkalommal) fogadtasson el olyan törvényeket, amelyekről - miután a zárószavazás előtt 1 órával teljesen új verzió is benyújtható - korábban senki semmit nem hallott.
■A Felsőoktatási törvénnyel bevezeti a Numeruus Clausust.
■A Választójogi törvénnyel a FIDESZ lehetetlenné teszi, hogy demokratikus úton valaha is politikai változást lehessen elérni az országban. Ez a törvény, nem biztos, hogy teljesen káros változás. Következményei adott esetben szó szerint is elsöprő erejűnek bizonyulhatnak a narancs pártállam vezető funkcionárusai számára. Ha ugyanis nincs lehetőség választásokkal elkergetni a korrupt pártfunkcionárusokat, megnövekedik az esély az 56-os út használatára.

 Egyre inkább meggyőződésem, hogy ez a gyalázatos, minden erkölcsöt és tisztességet tönkre tevő  politikai elit rövidesen befürdik. A Dunában.

Még utolszor

Még utolszor rád kacsint az élet.
A Nap felfénylik a dombok fölött.
De a völgy homályában már rémek
ólálkodnak lenn, a fák között.

Gyűjtsd magadba a napfény melegét!
Rakd el télre befőttnek, amíg lehet!
Hadd enyhülhessen tőle majd a lét,
amikor eljön egyszer zord teled.

Az életen túl

Az életen túl nincs más, csak halál.
Az életen túl csak a semmi vár.
Hát boldogan éld az életed,
és szeressen, aki majd temet!

Az életen túl csak úgy élsz tovább,
ha nem játszol hazug ostobát.
Ha szívekbe írod be magad,
emléked sokáig fennmarad.

Jó lenne, hogyha azt mondanám,
kövesd a példámat, jó komám!
De teljes életed úgy nem lehet,
ha nem leled benne örömödet.

Hoffmann Rózsa és a Szép Új FIDESZ Világ

Félreértés ne essék: A Hoffmann Rózsa nevével fémjelzett köznevelési törvény körüli botrány sorozat is csak tünete a FIDESZ vezetésének, legfőképpen Orbán Viktornak a kommunizmuséval vetekedő káros és primitív elképzeléseinek arról, hogyan is kell működnie egy FIDESZ-államnak.

Hoffmann Rózsának Pósán László oktatási bizottsági alelnökkel szemben az volt a legfőbb érve, hogy ha a köznevelési törvény javaslata alkalmatlan, akkor az a kormány is alkalmatlan, amelyik a köznevelési törvény koncepcióját elfogadta. Ebben a véleményben tökéletes az egyetértésünk Hoffmann Rózsával. Mint azt már a korábbiakban is jeleztük: ha egy olyan megbízott, akinek törvényjavaslatát a miniszterelnök annyiszor dobta vissza gyökeres átdolgozásra, mint az övét, a továbbiakban is a miniszterelnök munkatársa maradhat, ez nem csak a megbízott, hanem megbízójának, a miniszterelnöknek képességei iránt is komoly kétségeket támaszt. Az iskolákba a XXI. század első évtizede után bevezetni kívánt új köznevelési törvény, amelynek tervezetéből Michl József Kereszténydemokrata képviselő indítványa kihúzta volna a testi fenyítést tiltó passzust, az egész politikai vezető réteg szellemi visszamaradottságát jelzi. A képviselő szerint (2011. november 30) hiába is tiltják a hazai törvények és nemzetközi jogszabályok általában is a testi fenyítést, ha ő felhatalmazza rá a tanárt, az nyugodtan megverheti saját gyerekét az iskolában. Ha egy törvényalkotó ilyen mértékben nincs tisztában a hatályos jogszabályok érvényességével és hatályával, nem teljesen világos, hogy mi keresnivalója lehet egy demokratikus ország parlamentjében.
Ez a mélységes sötétség valamint a társadalom elleni zsigeri gyűlölet hatja át a kormányzó párt többségét a hazai társadalom nagyobb részével szemben. Nagyobb részével szemben, hiszen a munkanélküliek kényszermunkára fogása, a hajléktalanok életének ellehetetlenítése, az átlagjövedelem alatt élők terheinek növelése a kisebb számú, átlagon felüli jövedelemmel rendelkező honfitársunk könnyebbségére, mind a FIDESZ-állampárt vezetőinek kommunistákat megszégyenítő antidemokratizmusát és súlyos butaságát jelzik.
A fentiekhez hasonló módon embertelenek azok a lépések, amelyeket mozgássérült vagy szellemi fogyatékos honfitársainkkal szemben tett meg Pártunk és Kormányunk vezetősége - mert félreértés ne essék: ma Magyarországon semmi más nem történhet, csak amire Orbán Viktor, a FIDESZ vezetője személyesen áldását nem adja. Minden a jelenlegi kormány, a jelenlegi kormánypárt tagjai, képviselői és azok beosztottjai által elkövetett embertelenség kizárólag Orbán Viktortól, mint eszmei szerzőtől származhat, hasonlóan a sztálini Szovjetúnió igazgatásához, akkor is, ha a jogszabályok javaslatait álságos és hazug módon nem a kormány, hanem egyéni képviselő indítványozza. Hogy ezeket az egyéni indítványokat Pártunk és Kormányunk vezetője milyen módszerekkel éri el - fenyegetéssel vagy jutalmazással - arról az esetek többségében természetesen mit sem tudhatunk. Ha nem így lenne véletlenül, az a kérdéses képviselők erkölcsi züllöttségét mutatná.

A Köznevelési Törvény is magán viseli a Fidesz-KDNP pártkoalíció vezetőinek minden, őstulokhoz méltó butaságát és hatalommániájának következményeit: A törvény legfontosabb változásai: az iskolából való minél előbbi kimaradás támogatása, a kisebb képességű, egészségileg vagy társadalmilag hátrányos helyzetű tanulók szegregációja, a tekintélyelvűség mind azt célozza, hogy öntudatos, saját sorsukat értelmesen formálni, irányítani képes, döntéseikért felelősséget vállalni tudó, hazájukért tudásuk használatával tenni képes emberek helyett buta, felelőtlen, jövőjüket számba venni nem képes, birka mód vágóhídra hajtható, irányítható alattvalókat idomítson egy parancsuralom számára, olyan alattvalókat, akiket egyszerűen be lehet terelni a FIDESZ-paradicsom számukra fenntartott mozgó barakkjaiba árok tisztítási és bozótirtási munkákra.

Így soha nem lesz szükség olyan feladatok elvégzésére, amelyre a jelenlegi kormánypárt politikusai amúgy is képtelennek bizonyulnak, hiszen ők maguk is nyilván hasonló tekintély elvű családokban nőttek föl, és hasonló, fogyatékosoknak fenntartott kis csoportokban vészelték át iskolai éveiket, mint amilyeneket most alattvalóiknak szánnak.

Orbán Viktor nyilván a fentiek miatt állt ki személyesen a többszörös fiaskót elért Köznevelési Törvény szövegezője, Hoffmann Rózsa mellett, akinél mellesleg manapság Magyarországon ma nem találni népszerűtlenebb politikust, Gyurcsány Ferencet és Bokros Lajost is beszámítva. A Kakukkfészek készen áll, főnénik és ápolók sokaságával, akik kényszerzubbonnyal, hideg vizes zuhannyal és elektrosokkal torolnak meg minden megnyilvánulást, ami az ápoltak rendjét az ő szemükben veszélyeztetné. De ne feledjük: nem csak márványtömböt, a főnénit is ki lehet vágni az ablakon keresztül!

Orbán Viktor és főmegbízottja olyannyira jól értenek a pedagógiához (is), mint amennyire gazdasági miniszterük a és Kósa a forint árfolyam változásához. A pedagógusok, akik a gyerekekkel napi munkájuk során foglalkoznak eleve gyanúsak. Különösen gyanúsak azok, akik meg is tanulták azt, amit csinálnak; így volt ez már Rákosi elvtárs idejében is: a szakértelem gyanús, mert aki ért ahhoz, amit csinál, rögtön észreveszi, ha egy hatalommániás politikus belebarmol valaminek a szerkezetébe. Ezért aztán a közhivatalnokok titkosszolgálati eszközök használatát is lehetővé tévő ellenőrzése után immár a tanároknak is a tanári szobában van a helyük, ahol felügyelhetők, ha éppen nem kell órára menniük. Legjobb lenne, ha óraadás közben is ellenőrizni lehetne őket folyamatosan, mondjuk zárt láncú tévé hálózaton keresztül, ez esetben viszont további közalkalmazottakat kellene fölvenni az államigazgatásba annak "karcsúsítása"-képpen, mint ahogyan ez az ősszel is történt az új cenzúrahivatal létrehozása során. A törvény szerint a tanárok megengedett heti maximális óraszáma 26 óra, de 32 órát kell az iskolában tölteniük. A dolog rendkívüli módon hasonlít az 1974.-es márcus 15.-ére, amikor a tanítási szünet (ezt törvény írta elő) mellett miniszteri rendelet biztosította, hogy a "tanuló ifjúság" kötelező sportnapon vegyen részt iskolájában. A magyar állam akkor eszmei vezetőjét Kádár Jánosnak hívták. A mait - ne feledjük - Orbán Viktornak aki az első számú fülkeforradalmár.

Az narancs színű agymosást kisgyermek kortól kívánja elkezdeni a FIDESZ. Ez is a kommunista hagyomány része: az idomítás kisgyermek korban a leghatékonyabb. Így lehet engedelmes állampolgárokat nevelni hosszabb távra is. A gyerekek 3 éves kortól kötelező óvodai kontroll alatt állnak majd. Orbán Viktor - és következésképpen minden sameszának, így Hoffmann Rózsánai is egyetlen eszköze van a politikai célok elérésére a parancs: Orbán Viktor mániákusan fél hatalma és kényelmes bársonyszéke elvesztésétől, reszket a gondolattól, hogy valaha is munkából kell eltartania magát és családját. Egyetlen módszert ismer hatalma megtartására a két ciklussal korábbi csúfos bukásán okulva: a hatalmat. A hatalmat (más néven: az erőszakot) érti tekintély alatt, semmi egyebet, hiszen egyebet nem is érthet: szakemberként - jogászként egy nulla, hiszen semmi gyakorlata nincs, politikusként belföldön kétszer leszerepelt, külföldön hitelét veszítette. A parancs uralmi rendszer minden csinovnyikja az ő utasításait hajtja végre és ilyen agyatlan zombi létre óhajtják nevelni a jövő felnőttjeit, gyermekeinket is a köznevelési törvény szerint.

A probléma megoldás sem Orbán Viktornak, sem beosztottjainak nem erőssége. Ami a Kerényi-féle mázolmányok neoprimitív világképébe nem fér bele, egyszerűen nem kell róla tudomást venni. A munkanélküliség is egy csapásra megszűnik, ha kijelentjük, hogy megoldottuk, mint ahogyan az államadósság is radikálisan csökkenthető a masgántulajdon ellopásával, az ország tartalék vagyonának elherdálásával és a lakosság életkörülményeinek egyenlőtlen és igazságtalan rontásával. Természetesen ezek az áldozatok nem vonatkoznak a megemelt jövedelmű és megemelt költségvetési kerettel ellátott kiszolgáló személyzetre: a magyar képviselőkre, akiknek 2/3-a saját jól felfogott érdekén kívül semmi mást nem képvisel. Nem érdekes, hogy új munkahelynek hazudik a kormányfő kényszermunka-helyeket van szó, mint ahogyan az sem érdekes, hogy ezeken az új munkahelyeken új érték termelése nem, ellenben mások által megtermelt jövedelem állami visszaosztása folyik, csakúgy, mint a kádári szocializmus selejtet termelő gyáraiban.
Nem érdekes, hogy a tankötelezettség felső korhatárának leszállítása a munkanélküliek és a XXI. század bármilyen gazdasági folyamatában alkalmazhatatlanok tömegeit fogja növelni, a magyar nép egyre nagyobb részét adja át a tengődésnek. A problémamegoldás ilyen kifinomultsága szintén a kommunista forradalmak jelszavával összemérhető: ja kérem, ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Pártunk és Kormányunk szellemi kapacitásából erre futja. Aki selejt a szemünkben, mehet a szemétdombra, lemondunk róla. Ez a FIDESZ Magyar polgári Párt vezetőségének hivatalos nézete a magyar társadalomról.

Az oktatás színvonalának csökkentése mellesleg - tudhatjuk - visszaüt. Hiába mond le a FIDESZ politikai vezetése százezrekről, ezek a százezrek előbb-utóbb igen nagy erővé válhatnak, amikor ki kell rámolni Orbán Viktort vala,mint baráti és rokoni társaságát és üzleti partnereit a társadalom éléről.
Ugye az sem igazán tekinthető munkahely-teremtő politikának, hogy a közép- és felsőfokú iskolák kapacitás csökkentése miatt (emlékszünk a Széchenyi-tervre? "Kiművelt emberfők sokasága"?) pedagógusokat kell tömegesen elbocsátani? Nyilván átképzik őket hullámbádog barakk lakó bozótvágó-árokáső-útmiutató-oszlop-szögelő betanított segédmunkás helyettessé.

A köznevelési törvény is a FIDESZ vezetőinek lényegét adja: kommunista brutalitás, a verés bevezetésével, a deviánsok kiirtása (mind pozitív, mind negatív értelemben)  - ez természetesen rímel a FIDESZ kormányzatnak a pszichológiai betegségekben szenvedőkkel, vele született fogyatékossággal élőkkel autistákkal és más "deviánsokkal" szemben tanúsított módszereire -, a feladatot (a törvény kidolgozását) megoldani képtelen személyek alkalmazása, folyamatos hazudozás a célok és következmények tekintetében, mint azt már megszokhattuk például az adótörvény módosítása kapcsán is, és az immáron saját harcostársakkal szemben is folytatott leszámolás. A korai állam-kommunizmus időszaka köszön ránk újra. Nem sokára jönnek a lefüggönyzött fekete autók?

A hasonlóságot tovább növeli, hogy néhány hete Pártunk és Kormányunk vezetői határozatban rendelkeztek a Tervezési Hivatal létrehozásával kapcsolatos intézkedésekről. Az 1947-ben alapított Tervhivatal 1949-ig a 3 éves Terv majd a rendszerváltásig - megszűnéséig - a Magyar Népköztársaság 5 éves terveinek kidolgozásáért volt felelős, amelyek a Szén és Acél Országává voltak hivatottak fejleszteni az országot. A Tervhivatalt ismét létrehozó kormányrendelet elnöke - FIDESZ szokás szerint -  életfogytiglani kinevezést kap. Az új, 100 főt alkalmazó központi költségvetési szerv az egykori szexlap kiadó cenzúrahivatalához hasonlóan a közigazgatás karcsúsítása és a takarékosság jegyében szervezi át a népgazdasági tervezést, amelyet manapság nemzetgazdaságinak neveznek. Pártunk és Kormányunk a nemzetgazdasági minisztert bízta meg a szervezet alapító okiratának kiadásával. A Nemzetgazdasági Tervezési Hivatalban a határozat - és nyilván az államigazgatás létszámának csökkentésére irányuló erőfeszítések - értelmében újabb 100 köztisztviselő dolgozik majd.

Vége

- Jó estét! - köszönt a fiú.
- Még itt vagyok -, szólt a lány,
de ne legyél nagyon hiú! -
sütött át a mosolyán.

- Nem volt túl nehéz nélkülem?
- Túléltem. Hát itt vagyok.
Volt bennem elég türelem.
És Teneked? Voltak bajok?

- Baj az nincsen... Ha vesszük úgy.
Csak... más lett az életem.
- Mi változott? - így a fiú.
- Véget ért egy szerelem.

Trágyából palotát

Trágyából ne építs palotát!
Akkor se, ha keményre száradt.
Majd hallod a falakon át,
ahogy szidják jó anyádat.

Hogyha jön a friss havazás,
csak bűzös domb lesz a helyén.
Trágyából ne építs palotát!
Akkor se, ha látod: kemény.

Faldöntögető

Úgy gondoltam: lesz munkám és lesz hitem.
Úgy gondoltam: értelmes lesz életem.
Úgy hittem, teszek valamit népemért.
Reméltem, lesz hű társam, aki megért.

Úgy láttam, kinyílt előttem a világ.
Azt reméltem, eljön majd a szabadság.
Bíztam benne, rám talál a szerelem,
ha rám talált, nem hagy el majd sohasem.

Évek teltek, peregtek a hónapok,
gyermekeim is felnőttek: jó nagyok.
Volt szabadság, volt munka és szerelem.
Nem volt teljes mégsem az én életem.

Hogyha tudnám, mitől lenne teljesebb,
nem csak írnám: élném is a versemet.
Ősz fejemmel, ha lennék fiatalabb,
döngetném az emelkedő falakat.

Egy dolgom van, amit még megtehetek:
nem dobom el soha tisztességemet.
Ha számomra más semmi már nem akad,
verseimmel döntöm le a falakat.

Irány a tengerfenék!

Orbán Viktor gazdaságpolitikája megbukott. A belső fogyasztás élénkítésére, a nagy jövedelmű rétegek adójának a munkanélküliek és a minimálbéren élők tömegeinek kárára történt mérséklésén alapuló gazdaságpolitika, amelynek legfőbb hazai gazdasági "szakértője" Orbán gazdasági minisztere, Matolcsy volt, a nyugdíj megtakarítások elherdálása után ismét a gazdasági összeomlás szélére vitte az országot.
Orbán Viktor Titanicja megint éles kanyart vett a sziklák között, de ezúttal sem azért, mint amiért állítja: azok a sziklák már induláskor is ott voltak, csak éppen a kapitány volt részeg, ezért nem látta őket.
Reméljük, a múlt heti konzultáció után némileg oszlott végre a köd a kormányfő szeméről, ha ugyanez nem is mondható el a legénységről, akik - szokás megint le voltak maradva egy-egy brosúrával a kapitány mögött. De ezt már megszokhattuk: vannak, akik minden irányváltáskor saját tehetetlenségük áldozatává válnak, és csak a FIDESZ hajó belső személyi összefonódásai tartják vissza őket attól, hogy egy-egy kanyarnál csúfosan le ne repüljenek róla. Ilyenek közé tartozik mind a kormányszóvivő, mint a debreceni FIDESZ erős embere, akinek alig 2 hetes jól megalapozott nyilatkozata szerint "nincs realitása annak, hogy a kormány újra hitelcsomagot kérjen a Valutaalaptól", és aki szerint a szervezet magyarországi képviselője „olyan mértékben nincsen tisztában a magyar helyzettel, amely mellett nem is érdemes konzultálni".
Tartok tőle, ez a FIDESZ erős emberére fokozottan igaz, mint azt már a forint válság előtti napokban is bebizonyította. Persze a tárgyalások megindulásáig még elcsaphatja a hasát egypárszor a kapitány, és az is könnyen előfordulhat, hogy egy estély után másnap fájó fejjel ébred, és a repülőgépet Ferihegyről fordítja vissza az IMF küldöttséggel.

Mint azóta tudjuk, valójában majdnem ez is történt.

Hasonló zavarok egyre gyakrabban jelentkeznek a kapitány közvetlen környezetében is.
Persze mi, a fedélközben utazó szállítmány ezekről csak a hajó csikorgó irányváltásaiból és az üzemtérből  rendszeresen kihallatszó csörömpölésből értesülhetünk. Csak az az érdekes, hogy milyen sok utas van ezen a hajón, akiknek olyan erős gyomra van, hogy képes elélni azon a moslékon, amit szellemi táplálékul ad számára a hajót kiszolgáló (lásd még: ministráns, minister) személyzet, és a sűrű, felborulással fenyegető irányváltás során jelentkező hánykolódástól sem hányja tele a hajó fenekét. Ámbár a fedélközben így is egyre nagyobb a hányás szag, a mocsok és az ürülék, ami valahogyan beszivárgott a Kossuth térről.

A Párthíradó ismét hazudott. Tudjuk, régi magyar közmondás: a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Így volt ez Orbán Viktorral a nem volt közgyűlés esetében, így volt ez Gyurcsánnyal, és így van ez Pártunk és Kormányunk TV Híradójával is, többször egymás után. Vajon milyen párt utasításra takarnak ki fejeket szerkesztők a riportfilmek hátteréből? Vajon milyen párt utasításra hazudja a Híradó, hogy a szakszervezetek elhatárolódnak az éhségsztrájkolóktól? A Kapuvári Gábor nyilatkozatából koncepciózusan kiragadott fél mondat a FIDESZ apparátus hazugságpolitikájának része. Ugyanolyan előre megfontolt szándékú eljárás, mint egy bizalmas párttaggyűlésről kiszivárogtatott hangfelvétel egyetlen kiragadott mondatát felkapni és teleharsogni vele a narancs sajtót.

Ugyanilyen hazugság volt az egy kulcsos SZJA demokratikus-igazságos volta is. Ezt is minden FIDESZ szavazó elhitte, rá is fázott. Persze, akik véleményt is képesek nyilvánítani, azoknak jól jött az adócsökkentés, hiszen ők azok, akik Magyar Nemzetet olvashatnak FIDESZ-Híradót nézhetnek és internetezhetnek. Nekik még van miből. Előre ki lehetett számítani, hány forint havi jövedelem az az összeg, ami fölött kell keresni ahhoz, hogy valaki jól járjon az SZJA változáson. Ráadásul még modellezni is képtelennek mizonyult a FIDESZ gazdasági tervező kara, hiszen egy év alatt kiderült, hogy a létminimum körül élők nagy tömegétől még felemelt adókulccsal is képtelenség annyi pénzt beszedni, amit a jól kereső pártklientúrák számára megspórolnak. Azok meg eddigi szokás szerint úgyis elcsalják azt is, amit fizetniük kellene.

Az egészségügyi hozzájárulás bevezetése egyértelmű beismerése annak a hazugságnak, amit a FIDESZ vezérkara terjesztett: nincs szükség a vizitdíjra. A tandíj bevezetése a következő FIDESZ hazugság leleplezése. Csak aki fizet, az mehet egyetemre, de még annak is megmondja a FIDESZ, hogy melyikre, és milyen szakra. Volt ez már így ebben az országban, amikor a Párt kádereinek gyerekei juthattak be az egyetemekre.

Ezt a stílust már volt alkalmunk megtanulni és fölismerni Kádár János rendszerében. Most ismét visszaköszön az egyszer már megdöntött pártállam minden egyéb jelenségével együtt. Lehet, hogy valóban szükség lenne a forradalomra?

Mindeközben a hajó felépítménye megújult. A karcsúsítás jegyében újabb hatalmas lövegtornyok emelkednek rajta, megtömve a hajófenékre irányuló ágyúcsővel a média törvénytől kezdve a farkalatos törvényekig, de az egész Tákolmányt a szétesés veszélye fenyegeti, hiszen hajtóerejét csak az evezősök adják, bozótvágó macsétával és utcaseprő seprűkkel kezükben. Lehet, hogy a konstruktőr-kapitány nem vette észre, hogy újabb két évszázad és három generáció telt el azóta, mióta utoljára működőképes volt ez a fajta típus? Nem kellene végre a vízbe hajítani, hogy felébredjen?

A férfi mind asszonyölbe vágyik

A férfi mind asszonyölbe vágyik,
és ha sokáig nem jut el az ágyig,
mint a kis majom, ki mamáját vesztette,
sír. Hiányzik meleg teste,
amihez ha hozzá bújna,
talán még a szél se fújna
olyan viharosan.

Transzcendencia

A dolgok ma is illeszthetők a Rendbe,
Te is beteheted, ha úgy akarod:
Soha ne aludjál el anélkül este,
hogy át ne gondolnád az eltelt napot!

A dolgokat mind helyükön kell kezelni.
Ez nem más, mint a transzcendencia.
Éppen erről próbál téged elterelni
minden reklám, szónok és a pia.

Mi nem élhetünk kizárólag a mának:
Az ember szíve már nem csak ezért dobog.
Mint a varázsló tüze egykor a sátrak
sorát, úgy világítsuk be a holnapot!

Elalvás előtt

A tizedikről kellene,
az két emelettel magasabb.
Annak szólok majd reggel,
csináljuk meg minél hamarabb.
Annál biztosabb, hogy sikerül,
minél magasabbra mehetek,
megéri fölmászni, kiderül
majd, azt a két emeletet.

Persze nem tudhat róla előre senki.
Csak Anna tudja, egyedül, meg én.
A tizedikre is csöndben kell fölmenni.
Ott lakik az a vén
kutyás banya, aki
folyton ordít az egész világra,
ha a ház előtti
füvön fölmászom egy fára.
Ordítozásával a házban mindenkit
mindig felver,
ahogy a mostohám mondja.
Ő meg jön és egy-két pofont kever
le. Hogy lássák a népek,
van rám gondja.
És mindig megrángatja jó erősen a hajam,
mert szerinte a világon
nincs még egy ilyen haszontalan,
csak nézzem meg a kisöcsémet, lám!
Pedig ő nem is az igazi anyám.

Öcsém se igazi öcsém nekem,
de közülük legjobban mégis őt szeretem,
mert apám nem ver soha
de ő nem szeretni való. A mostoha
anyám szerint is mogorva és hideg,
mint a hó.

Hogy ez a hidegség mit is jelent,
ahhoz én még kicsi vagyok, és nem érthetem.
Legalábbis mindig ezt mondják a nagyok,
de én azért tudom már, amit jól tudok,
azt is tudom, hogy mi vette rá a mamát,
hogy ott hagyjon csapot-papot,
és apám hozzon nekünk egy mostohát,
tudom, hogy az hozta őket össze,
amiről anya folyton azt mondta,
hogy nem megy a bögyömbe.
De ez már igen régi eset.
Akkor a papa meg a mama
folyton veszekedett,
és magukra zárták az ajtót,
hogy ne halljam, hogy a papa
megint szidja a mamát,
de én mindig, mindent hallottam a
vékony falakon át,
és fejemre húztam a párnát,
hogy ne halljam, miről van már megint vita.

Még kilenc sem voltam,
és még a szomszédban lakott a Zita,
aki röviddel azután elköltözött,
hogy a mama itt hagyott engemet és a papát.
És azután nemsokára megjött
a mostohaanyám.
És most már egy ideje Annával azon
töröm a fejem,
hogyan szabadulhatnék el innen
véglegesen,
ezért találtuk ki, ketten,
hogy fölmegyünk két emeletet.

De ezt még meggondolom.
Ma estére, jó éjszakát!
Isten veletek!

A vörös hajú nő

A vörös hajú nőt én nem ismertem.
Csak csevegtem vele írásban este,
és nem is tudhattam, milyen a teste,
csak szellemét érzékeltem,
ahogyan átjött írásban a neten.

Az átütött minden szőkeségen,
amilyenre a haját festette.
A beste! Mert megrémült, hogy
lángoló vörös hajába
pár ősz hajszál került,
így azt hitte magában,
immáron megvénült.

Pedig szelleme nem tesped.
Sőt! Új vállalkozásokba hajtja.
Ő pedig olyan fajta,
aki a kihívásokat
bátran fogadja,
céljától pár hajszál bizony
soha vissza nem riasztja.

Hogy fényképét felidézem
- mit elérhetővé tett "nagy merészen" -,
immáron elteltek azok az évek,
mikor a lencsékbe még kislányként nézett,
de szelleme és bája sem lankad,
így újabb bókokat is bátran fogadhat,
amelyekkel, tudom, teljesebb lesz még élete.

Nagyszerű dolog, ha az ember találhat
egy ilyen csodás másikat barátnak,
és megoszthatja gondolatait vele.

Még soha nem hazudtam

Még soha sem szólt szám hamisan hivatalban.
Lépre ragadt madaram, hát ne figyeld a szavam!
Szót sose kérj hát! Arra figyelj oda, mit teszek érted!
Hogyha elfeleded, hát majd észreveszed.

A kis Rhesus

Úgy érzem magam olykor,
min a kis rhesus majom,
akit egy ketrecbe zártak,
és odaadtak egy drót mamának.

Itt bent is megvan mindenem,
szellős és tiszta a ketrecem.
Enni is adnak, amit szeretek,
akár még játszhatok is eleget.

De amikor jön az este,
és a Mesternek arra támad kedve,
hogy górcsöve alá vegyen,
vagy épp csak szórakozzon velem,
és áramot vezet ketrecembe,
ha nem cselekszem úgy, mint eltervezte,
kifakul rögtön az egész világ,
és egész lényemmel keresem a mamát.

De csak egy drótbábot látok,
ilyenkor reám száll egy átok:
hiába ölelem és bújnék hozzá este,
nem lehet: szúr, drótból van a teste.

Napokon át neurotikus leszek,
és hiába az etetőn a banán,
még abból sem veszek,
de vissza így sem kapom szőrmamám.

Csasztuska

Értelmiség? Ellenzék!
Nem az? Akkor kurva.
Csontig nyalni nem elég.
Nézd, mi van elszúrva!

Lefekszel a hatalomnak?
Tapsolj nekik gyorsan!
Ma még másokat szivatnak.
Holnap jössz a sorban.

Karácsony előtt

Fehér volt a hó
és csillagos az este.
A kandeláber fénye sárgán ragyogott.
A kis utca fénylett
csillogóra festve,
és szavamra mondom, angyalt láttam ott.

Tíz percnyi varázslat,
több időt nem kaptam.
Tudtam jól, hogy ismét sietnie kell.
Azt a csókot, amit
az arcára adtam,
azt hiszem, hogy többé nem felejtem el.

Posztó szíve őrzött
hosszú, hideg éjen,
eső, hogyha vert és szél, ha szaggatott.
Emléke a szívbe
bevésve mélyen.
Álmaimban néha még újra látom ott.

Én a nyomorultakkal vagyok

Én a nyomorultakkal vagyok.
Ezt még csak el se kéne hinniük nekem.
Amikor már nagyok a bajok,
talán kicsit segíthet rajtuk énekem.

Én a nyomorultakkal vagyok.
Bár ez rajtam sokszor nem is látható.
De, amikor tehetem, adok
meleg levest, ha odakint hull a hó.

Én a nyomorultakkal vagyok,
akár bűnösök, akár bűntelenek,
mert, ha visszautat nem hagyok,
nem lehetnek soha többé emberek. 

Én a nyomorultakkal vagyok.
Én is érzem néha nyomorultul magam.
Rajtam is segítene olykor,
ha nem csak magamban zakatolna agyam. 

Én a nyomorultakkal vagyok.
Milyen gyönyörű is ez a gondolat!
Öntetszelgőn csakis addig mondhatod,
míg közöttük nem találod te is magad.

Filantrópia

Mint földbe elásott testek,
amelyeknek feje a sárból még kilóg,
arcunkba lassan úgy merednek
kifosztott embermilliók.

Köntösöd szakítanád,
hogy betakarj egy mezítelent?
Miért te légy? Csinálja más!
Saját családod néked sokkal többet jelent.

Mint testek, amiket árokba lőttek,
és mésszel leöntenek: darab-darab,
a vesztesekkel soha nem törődnek.
Népünk egy részéről a nyertesek lemondanak.

Lemondunk róluk, hiszen nem véreink.
Messze van Drávapalkonya.
Pedig már ajtónk előtt is ott hever, és éhezik,
akinek nincsen hol aludnia,
és enni is csak annyit eszik
évek óta már,
amennyivel megszánja őt
egy-egy élhetetlen szamár,
aki nem törődik azzal,
ami vele magával történni fog.
A filantrópia manapság
nem túl népszerű dolog.

Nem elemi fokon

Én tudom, hogy népemet nem elemi fokon
kell messze zengő verseimmel tanítanom,
hiszen mit ér az iskola, ha múltunk fogja vagy?
Ha sorsodat nem szabhatod meg, nem lehetsz szabad.

Szabadságod abban áll: jogod van dönteni.
De nincs jogod a tévedéseket felejteni.
Hiszen nem léphetsz egy folyóba kétszer bele soha,
és ha lépnél: nem folyó az, csak egy pocsolya.

Szabadságodat tiporták többször egymás után,
és volt, amikor önként mondtál le róla, egy komám.
Hát jól gondold meg, hogyan kívánod élni életed!
Hiszen ezer év elszelelt: nem vagy már gyerek.

A múlt ködéből előmászó zsebdiktátorok
ne mondják meg, életedet hogyan gondolhatod!
Ha próbálná valaki, aki megszabná neked,
mindahányat újra is a pokolra küldheted.

Parancsra írni

Én nem tudok parancsra írni.
Arra én alkalmatlan vagyok.
Hogy leírjak valamit, mi tetszhet,
félnem kell: nem látok holnapot.

Vagy az kell, hogy figyelmem megfogja
egy dolog, ami reflektort kíván,
hogy az elmém végül versbe fonva
ragadja meg a lét egy pillanatát.

Én nem tudok parancsra verset írni,
bár ritka az "ihletett" állapot,
amikor nem lehet magammal bírni,
s bármit teszek: vers íródni fog.

Hogyha nincsen satu, ami szorítja
szívemet, és nem nő a fájdalom,
nem kell vers, ami felszabadítja
belőlem, mindazt, ami csak ócska lom.

Én nem tudok parancsra verset írni.
Ami így keletkezik, soha nem lesz jó.
Jobb nekem csak éji órán sírni,
kitárt ablakban, ha hull a hó,

hogy szívemet átjárja az érzés,
amit magamból csak írásban adok.
Hogyha múlik ez a vérzés,
verset írni már nem lesz semmi ok.

Szokásaink

Nem mi szoktuk. Te szoktad így.
Mi nem szoktuk sehogy.
Nem is lehet nagyon irigy
ránk senki. Nehogy
a példánkat kövesse,
ahogy azon veszekedünk,
hogy mi volt tegnap este,
vagy, hogy mi lenne jobb nekünk.

Túlságosan megszoktam,
hogy mindig hallgatok.
Mindig csak azt gondolom,
hogy nem ér a dolog
annyit,  hogy veszekedjem veled,
ilyen semmiségeken.
Közben pedig kiürült
az egész életem.

Kiképzés - Újratöltve

Atomvillanás jobbról! Feküdj!

Az árokpartra vágtam magam.
Hogy most hibáztam, nem érdekelt.
A hadnagy nézett tanácstalan:
hisztériáztam, mint eszement.

- Vegye le azt a gázálarcot! -
szólt végül rám, ahogy megsajnált.
- Te állat! Akkor megfulladok!
Most kaptunk egy atomtámadást!

Akkor, ott ketten is lefogtak,
hogy a gázmaszkot levehessék.
Könny és a gázszűrő szénpora
festette arcomat, mint festék.

Nem vagyok magamra büszke, bár
ezért sosem szégyelltem magam.
Ekkorra úgyis mind tudtuk már:
e gyakorlat is haszontalan.

2011. december 4.

Hiányban

Hiányban élek immár sok-sok éve.
Nem mondja nékem senki, hogy szeret.
Szívemnek lángja takarékra téve
emészti régen fájó lelkemet.

Nem is jövőre: másik múltra vágyom,
hiszen jövőm már oly csekély nekem.
De, mert tudom, hogy nincsen kettő, három,
hát csak nyűvöm egyetlen életem.

Nem kértem pénzt, és hírnevet a sorstól.
Nem érdekelt a rang és becsület.
Fejem csak ritkán volt kótyagos bortól,
nem törtem össze leányszíveket.

De most már egész életemben várom
a szót, amiért élni érdemes,
és remélem, nem marad csak álom
minden, mitől életünk nemes.

Táncot jár a toll

Táncot jár a toll a papíron,
egyre hányja a ritmust.
Nékem a vers? Mint gatya tapíron.
Minek is űzöm e rítust?

Jobb lesz talán, ha csak körbeírom,
ami nyomasztja lelkemet.
Ismeretlen lesz a sírom,
úgysem olvassák versemet.

Írni kellene

Tudom, hogy írni kellene,
de néha lebénul az elme,
és miként a vért a vérkörök,
szállítják az idegrostok örök
pályáin a gondolatot, ami körbe jár,
de alakot nem talál.

Én tudom, hogy írni kellene,
de nincs erő, és nincs miről,
pedig folyton munkál belül,
és éget a gondolat,
ami alaktalan marad,
és nem lehetsz tőle szabad,
míg vers formát nem ölt.

Én tudom, hogy írni kellene.
Más dalt, mint ami eddig szólt a tollamon:
Ami magamnak jó lehet,
másnak úgy nem hagyhatom.
Az írás kényszer is, hiszen
az időt, amit nem új verssel töltök,
nem csak magamtól,
de mástól is elveszem.

Tudom, hogy írni kellene.
Olyan nagyon sok vers nincsen megírva!
Olyan nagyon sok érzelem,
sok vágy és bánat nincs elsírva,
és nincsen elregélve annyi félelem!

Tudom, hogy írni kellene,
de nincs erőm, agyam kihagy,
kezem reszket, ha tollamat
megfogom, és az üres papíron át vele hívat
magához a végtelen.

Tudom, hogy írni kellene,
de néhanap van úgy, hogy semmire
nem képes az ember,
hiába vágyna szebbre,
nem telik erővel, csak erre
a versre itt fenn.

"A Mindenséggel mérd magad!"

"Ehess, ihass, ölelhess, alhass
A mindenséggel mérd magad!"

Van mit ennem, innom is. Aludni jól tudok.
Mértékem a Mindenség. Csodáin ámulok.
Ha összemérhetem magam a Teremtéssel én,
van, aki nálam boldogabb ezen a Földtekén.

A magyarázat ezúttal belül található:
jövőbe vetett hitem miért olvad, mint a hó.
Hiába is lehet adott sok egyéb feltételem,
ha kedvemre a kedvesem nem ölelhetem.

Hogy a Mindenséggel összemérhesd önnön magadat,
az étkezés, alvás, ital csak szükséges marad.
A legutolsó feltételt ki nem felejthetem:
a méltósághoz kell bizony a boldog szerelem.