2012. április 30., hétfő

Újra itt van május elseje


Újra itt van május elseje,
és nem szól ének, nem köszönti tánc.
Munkásnak most sincs becsülete,
bár lábán már nem csörög a lánc.

A nagy kísérlet végleg véget ért,
a munkás osztály örökre elbukott.
Aki egykor jobb jövőt remélt,
örül, ha még láthat holnapot.

A Földön újra a tőke lett az úr,
ismét a pénz a meghatározó.
A lelkekben sem zendül már a húr:
a munkás ma jó, ha munkavállaló.

A téren most a polgár ünnepel,
és választottja osztja majd az észt.
A kísértetről már lehullt a lepel,
de jön száz másik, ami elemészt.

Újra itt van május elseje,
és nem integetnek többé zsarnokok,
a szívünk bár tavasszal van tele,
de a munkás mindig csak robotolni fog.

 

Tejjegy

A 60-as évek elején lassanként megszűnt a jegyrendszer. Én már csak a tejjegyre emlékszem, mert még használtuk, amikor már el lehetett küldeni engem is a boltba vele tejért, de korábban volt ebben az országban a hadikommunizmus jegyében cukorjegy, krumplijegy és sok minden egyéb is. Color Star jegy nem volt, de volt Trabant- és Wartburg jegy, Zsiguli- majd Lada jegyről nem is beszélve, igaz, hogy ezt nem így hívták, hanem sorszámnak, mint manapság a sorszámot a bankban vagy az orvosnál.

A hiánygazdaság egyik lényege, hogy ha nagyobb a kereslet, mint a kínálat, sorba kell rakni a keresletet. Alapvetően érkezési sorrendbe, mint a 60-as évek elején Budapesten az autóbusz megállókban (mellesleg Londonban ma is sorban állnak a buszmegállókban). Amikor már több autóbusz, meg villamos járt, a sorállás megszűnt (de még én is utaztam a 6-os villamoson a lépcsőn lógva, egyik lábammal az ütközőre támaszkodva a Nagykörúton). A jegyrendszer a hadikommunizmus megszűntével lassan kikopott, de azért megmaradt jó sokáig: az idősebbek emlékezhetnek rá, hogy a színes televíziók elterjedése idején hiánycikk volt a jó minőségű színes TV és "pult alól"  - azaz soron kívüli juttatással lehetett csak hozzájutni: már nem működött a jegyrendszer. Mire "megérkezett" a szállítmány a boltba, már az utolsó darab is elkelt. Nagyobb volt a kereslet - a fizetőképes kereslet -, mint a kínálat.

Ugyanez a helyzet az állami vezetés fejében ma is. Csodálkozik Matolcsy és Orbán, miért nem tetszik az Európai Uniónak - amelynek egyik alapelve a piac liberalizálása: az áru, pénz, ember, munkaerő és eszmék szabad mozgása a belső piacon minden korlátozás nélkül -, hogy ismét be kívánja vezetni hazánk a tejjegyet. Igaz, most nem a vásárlók, hanem az eladók - a hazai tőke, de egyértelműen nem a munkavállaló (a zemberek), hanem a tőke -  érdekében.

Ma Magyarországon nem a (fizetőképes) kereslet áll sorba az áruért, hanem a (gazdaságtalanul) termelő vállalkozó a vevőért. A jegyrendszer itt is ugyanazt a szerepet szolgálja, mint a hadikommunizmusban: hiányt próbál megoldani. 50 éve az volt a szerepe, hogy sorba rakja a fizetőképes keresletet a nem létező árura váráshoz, ma elsődleges szerepe, hogy sorba rakja (és támogassa) a nem létező kínálatot a fizetőképes kereslethez, oly módon, hogy mindezt állami kényszerrel is megtoldja: A "tejjegy" - manapság Erzsébet utalványnak nevezik, nem jöttem rá, milyen megfontolásból - most előnyben részesíti a "hazai" vállalkozásokat, amelyek erősen a tönkremenetel szélén tántorognak a szabadpiaci versenyben. Csoda, hogy a szabadpiac elveivel szembe menő szabályokat kifogásolja az a szervezet, amelynek szabályait hazánk csatlakozáskor elfogadta?

Címkézett pénznek (voucher) nevezzük a pénzbeni és természetbeni juttatásnak azt az ötvözetét, mikor valamilyen utalványt adnak juttatásként (pl. húsjegy, tejjegy, stb.). Az Erzsébet utalvány ilyen címkézett pénz, amelyet egyszerre kétfelé juttat most államunk: egyrészt juttat az állampolgárok felé, egyszersmind - végtelenül paternalista filozófiájából eredően - azt is megszabva, mint szülő a gyerekének, hogy mire használhatja föl, másrészt a "magyar" vállalkozásoknak - amely cél természetesen immáron okafogyottá vált, hiszen az úniós bíróság határozata alapján nem rekeszthetők ki az elfogadásból a nagy nemzetközi kereskedő láncok sem. Így egyetlen indok maradt: Pártunk és Kormányunk jó kommunistához méltón kívánja nevelni azokat az állampolgárait az általa helyesnek vélt viselkedésre, akiknek fizetőképes kereslet biztosításához elég jövedelmet adó munkát képtelen biztosítani. Azaz: a hiánygazdaság-szerepet pontosan visszaadja az Erzsébet utalvány.

Persze nem szabad naivnak lenni, ezt jól tudom: a "szabad" piac más államainak ugyanilyen maguk felé hajló szabályozásaik vannak, amelyeket gazdasági-politikai súlyuknál fogva képesek is elfogadtatni a szabad piacot szabályozó "közösségi elvekkel" szemben, de ez nem kisebbíti a tényt, hogy Pártunk és Kormányunk a tejjegy bevezetésével ismét valami olyasmit alkotott meg, amiről - a cenzúrával, államosítással, fenntarthatatlan állami nyugdíj rendszerrel, felsőoktatási kvótákkal együtt - már több évtizede azt gondoltuk, hogy a túlhaladott állam-monopol kapitalizmus - más néven: szocializmus - feledésre ítélt rendszerének tartozéka volt.

2012. április 28., szombat

Játsszunk!

Játsszunk szóval! Szóval játsszunk!
Farigcsáljunk éneket!
Teremtsünk felhők helyébe
ragyogó, tiszta eget!

Nappal Napunk égjen égen
nap- mint nap a kegyelem!
Éjben éljen csillagfényben
szívünkben a szerelem!

Szóval játsszunk: vegyünk végre
magunkra új szerepet!
Játékból írjuk most égre:
szép az élet teveled!

Szívcsere

Ha az embernek fáj a foga,
nyelvével piszkálja.
Ha a szíve van oda,
szaggatja, vágja.

Értelmes ember a
rossz fogat pótolja.
Ha a szívem rongyos, majd
kicseréltetem jobbra.

A Semmi túlpartjára

Nagy László és Grendorf nyomán

Képzelem: ha derül létem,
lennék én még tücsök.
Tiszta lángot gyújtok: égjen.
Nem marad majd üszök.

Elrebben, a dögkeselyű
messze száll majd tőlünk,
ha dal nem lesz keserű.
Ragyoghat még őszünk.

Most nem tartanak fogaid.
Már úszni sem tudok
a sötétségnek vizein;
lassan megfulladok.

Odaát került a Minden,
talpam alatt Semmi.
Tovább kellene már innen
Arany Hídon menni!

Építsünk víz fölé csodát!
Ne maradjon árva:
a szerelem hadd jusson át
a Semmi túlpartjára!

 

2012. április 26., csütörtök

Temetetlen szerelem


Soha nem volt ez az élet gyönyörű még vagy szép:
a reménység elenyészik, bár az ég sokszor kék.
Nem is értem, mi az értelme: az éltem szeretem,
ha a létben zavar engem: soha nincsen kegyelem.

Veszekedem, fenekedtem, keseregve, s nevetőn;
epekedtem szeretetlen: elapadt már az erőm.
Menekülnék, kirepülnék, na de én nem tehetem:
velem él egy tehetetlen, temetetlen szerelem.

 

Magánsors



Én nem kívánnám újra élni egész életem,
mert nem hiszem, hogy jobb lehetne annál, amilyen.
Azt gondolom, természetemben valami hiba van,
azért lett az életem ilyen boldogtalan.

Én nem hiszem, hogy létezik a predesztináció,
és sorsunkat megszabja egy felsőbb ráció,
de úgy gondolom, jó nagy részben saját jellemünk
felelős az állapotért, ahol a helyünk.

Én nem kívánnám újra élni egész életem,
mert álmodni sem álmodom, hogy valaha jobb legyen,
és ezután még, immáron túl életem delén
ha változtat is valaki, az más lehet, nem én.

2012. április 23., hétfő

Ma boldognak kell lennem

Ma boldognak kell lennem,
és én az is vagyok.
mert ma is van mit ennem,
és a Nap is ragyog:
felhőrésen át vetül
rám fényes napsugár.
Bár az idő elrepül,
még előttünk a nyár.

A mai napon örülnöm kell:
barátom ünnepel,
fényét emelni ünnepének
nem felejtettem el.
Nincs e Földön semmi más,
amiért érdemes
lenne élni, mint egy pár
ember, aki nemes.

Ma boldognak kell lennem:
örömöt adtam én,
barátnak, kinek szívén
már fogyott a remény.
Örömöm az, hogy elfogadta,
amit tőlem kapott,
így hihetem, hogy szebbnek látja
kicsit a holnapot.

2012. április 21., szombat

Vélemény

Régen nem írtam meg a véleményemet a narancsos kommunisták viselt dolgairól. Ennek egyszerűen a félelem az oka. Miután nyílt titok, hogy a közalkalmazottak esetében a párttal összefonódott pénzügyi-politikai hatalom ismét titkosszolgálati eszközöket is alkalmazhat, semmi kedvem hozzá, hogy eljöjjön értem a narancsszínű autó, vagy hogy elveszítsem a munkahelyemet, hiszen, mint azt a narancskommunista hatalomátvétel (a fülkeforradalom) óta láthatjuk, ez számtalan emberrel megtörténik nap-mint nap, olyan "hatalmasságokkal", akiknek a közember a cipőjét sem kötheti meg.
De amit ma olvasok Kövér elvtárstól, az az eddigi halmazatként kiverte a biztosítékot nálam.
Kövér elvtárs szerint az újságírók "néhány nyikhaj, senkiházi, utolsó, tollforgató terrorista", és ők okozták a köztársasági elnök vesztét, nem pedig annak gerinctelen, csaló álszent volta. Ha rólam derül ki, hogy csalással szereztem a diplomámat, engem is azonmód kipenderítenek a munkahelyemről, és valószínűleg bíróság elé is állítanak. Nemzetünk palibácsijával semmi ilyen nem történt, ő maga mondott le. A gond csak az - és Kövér elvtárs nyilván ezt nehezményezi - hogy főnöke, Orbán elvtárs a bábjátékos, és Pali bátyánk gerinctelensége a bábjátékosra is árnyat vetett.
Így megy ez minden pártállamban, akik megtapasztalták korábban, azok számára a mai helyzet sem meglepő.
Mert mi is történt? Nem az, hogy egy patyolat lelkű embert besároztak, hanem az, hogy a FIDESZ - pontosabban Orbán Viktor és szűk köre diktatorikus államának egy mondvacsinált jelképéről kiderült, hogy csaló. Nincs ebben különös. Ugyanolyan, mint aki kinevezte és soha sem hazudott még a zembereknek, és soha nem járta ki miniszterelnökként felesége cégének az állami támogatást a soha nem volt nem közgyűlésen.

Miután a FIDESZ tudós köztársasági elnökéről kiderült, hogy közönséges tolvaj és csaló, törvényhozóink még mindig abban reménykednek, hogy közigazgatási úton képesek eldönteni tudományos kérdéseket, mint olyanokat: vajon kinőhet-e valakinek a fél lába, illetve, hogy a születésétől fogva autista kigyógyul-e egyik évről a másikra az autizmusból. Mással ugyanis elég nehéz magyarázni azt a hevületet, amivel a féllábúak és autisták állapotát vizsgáltatja felül a 2/3-os arányú tudós grémium.

Nyilván sok minden egyébhez is értenek törvényhozóink, például ahhoz, hogyan lehet a XXI. században Isten-Haza-családra demokráciát építeni cenzúrával, valamint arra, hogyan lehet alumínium ipart vásárolni nyugdíj megtakarításokon, csak ahhoz nem, hogyan lehet munkanélküliséget jelentősen csökkenteni oly módon, hogy az ne az egyébként munkahellyel rendelkezők zsebére menjen. De ehhez már tényleg észre lenne szükség. Az eddigiekhez elég a vastag bőr, nagy zseb és a hit.

Az IMF közzétett értékelése szerint a 2011-ben végrehajtott háztartási adósság átütemezés a Kolumbiai gazdaságpolitikának megfelelő színvonalú megoldás, így annak megfelelő társadalmi szerkezetet is támogat. A devizaadósoknak csak mintegy 15%-án, az amúgy is jómódúakon segített, a magyar kormány társadalompolitikájának megfelelően, amely minden a "munka társadalmáról" szóló lózungja (nota bene: a "munka társadalma" eddig kettő volt: a náci és a bolsevik)  ellenére leírta a társadalom bérből és fizetésből élő, új értéket előállítani képes tömegeit a jómódú tőkés- és a finánctőkét kiszolgáló magas hivatalnok réteg javára.
Ez a társadalomfilozófia teljesen összhangban van azzal az ellenforradalmi politikával, amit a narancs kormány a fülkeforradalomra hivatkozva hajt végre és azzal a klerikális fordulattal, ami a kormány és az azt támogató politikai és társadalmi erők tudatában végbement a XXI. század első évtizede végén.
Az IMF elemzése nem csak azért fontos, mert az ily módon jobbra tolódó magyar politikai-gazdasági vezető osztály éppen az IMF-től várja katasztrofális válságmenedzselése hatásainak enyhítését, hanem azért is, mert a kolumbiai analógia említése kilátásba helyezi az ottani társadalomhoz hasonló mértékű összefonódást a politikai pártok és a fekete gazdaság között. Ennek minden jele megvan a mai magyar gazdaságban, ahol a legfontosabb, közéletre kiható pozíciókat a FIDESZ gazdasági háttér szervezeteinek tulajdonosai látják el.
A fenti képet tovább erősíti az a napi kormányzati hír is, hogy a Kormány felkérte a Nemzetgazdasági Minisztert, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne az új Államkölcsön jegyek forgalmazásának megszervezését kivonni a kötelező közbeszerzési eljárás alól.
Ennek érdekében a közbeszerzési törvényt is módosítani tervezik. A nyugdíjpénztárak einstandja után újabb lakossági hitelekre tart tehát igényt az állam. Ezeket lakossági körben forgalmazandó Start-értékpapírokkal tervezi beszedni, az egykori Békekölcsönökhöz hasonlóan. A hasonlóságot kísértetiessé teszi, hogy az Államkincstár minden közszférában foglalkoztatott munkavállalónak nyit békekölcsön-számlát (amit értékpapír számlának neveznek). Ebből a célból még a foglalkoztatási jogviszonyt szabályozó jogszabályokat is felülvizsgálni kényszerül a közigazgatási és igazságügyi miniszter. A Nemzetgazdasági Miniszter tegnap tett javaslatot (terv szerint) a propaganda kampányra és annak tervezett költségeire.
Hasonló eredményeket ért el a munkahely teremtés "frontján" az Orbán kormány, mint a gazdaságban, ciklusának félidejére: miután gazdaságpolitikájának fő tényezője állítólag a versenyszféra foglalkoztatottságának növelése immár második éve - ami igen nehezen vethető össze a bozótvágó közfoglalkoztatottsággal még a narancslével töltött fejekben is - a munkahelyteremtés hatékonyságát a Napi Gazdaság melléklete dicséri. E szerint "nagyobb biztonsággal állítható, hogy a versenyszféra létszáma 2011 végén elindult lefelé."
Kormányfőnk pedig "csúsztat" - ami a politikai nyelven a szemenszedett hazugság megfelelője:
 “a 28 ezer forintos segély helyett most közmunkáért 47 ezer forintot adunk, ami egy (sic!) jelentős előrelépés” -nyilatkozza.
A 28 ezer forint munkanélküli segélyt éppen e nyilatkozat előtt csökkentette Pártunk és Kormányunk 22800 Ft-ra. A rendes minimálbér 68 ezer Ft volt a kormányváltás előtt, ezt csökkentette Pártunk és Kormányunk 47 ezerre. A munkanélküli segély ideje felére csökkent, és még a 100% állami tulajdonban lévő cégek is "elfelejtenek" fizetni a közmunkásoknak. Január-februárban 497 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, ami pontosan ugyanannyi, mint egy évvel korábban: 0,1%-os emelkedéssel. A költségvetési csökkentés jegyében 51 ezer fővel növekedett a költségvetést terhelő alkalmazottak száma (lásd még: közfoglalkoztatás). Ez 1,4%-os költségvetési létszám növekedés egy év alatt, kifejezetten olyan munkahelyeken, ahol nem folyik bevételt teremtő munka.
Volt más oka is, hogy nőtt a betöltött állások száma: A munkahelyek egy része 8 órásból 4 órássá csökkent, hogy ily módon ugyanazon jövedelemért kétszer annyi embert lehessen foglalkoztatottnak tekinteni. Míg ez kétségtelenül jól jön egyes családoknak, ahol a szülők egyike vagy másika - jellemzően mindmáig a nők - nem tudnak 8 órás munkát vállalni, de fél munkaidőt igen, a foglalkoztatottság emelkedését bizonyítani hivatott statisztikákban azonban puszta politikai trükközés. Ráadásul Orbán Viktor 8 órás munkahelyekről beszélt, amelyek létrehozását éppen saját kormányrendelete tiltja meg a közfoglalkoztatásban.
Egyébként pedig Kövér elvtárs ne csodálkozzon azon, hogy ha valaki kiáll az utcasarokra, akkor akad előbb-utóbb, aki kurvának nézi.
Országunk mellesleg rohamléptekkel halad a kommunizmus felé. A kényszermunka rendszere beindult, az államcsődtől csak a gaz imperialisták menthetik meg az országot, a főhivatalokban megtörtént a kádercsere. Az adórendszer a pártállam jelenlegi kegyeltjeit támogatja, a hajléktalanokat és munkanélkülieket kriminalizálják, a nem árja születésűeket szintúgy. A távközlés megadóztatásával rövidesen az elit privilégiumává teszik az információ cserét, erre is megvan a fedősztori: az elmúlt két évben képtelen volt Pártunk és Kormányunk épkézláb gazdasági programot összeállítani, ezért most majd éppen a távközlési adó, holnap meg majd a dugóadó menti meg a népgazdaságot. (Mellesleg a dugóadót kivethetnék, de csak akkor, a a narancskommunista párt vezetői is befizetnék - ne szaporodjanak már olyan sebesen.)

Matolcsyék a számokkal bűvészkedve bizonygatják, hogy az egyszeri hatások nélkül is teljesült a tavalyi hiánycél, miközben az összes szakértőn kívül a KSH is ennek az ellenkezőjét mutatja ki. - írja a 168 óra. Matolcsy szerint tavaly 4,3 százalékos többletet halmozott fel a költségvetés, és egyszeri tételek nélkül 2,43 százalék lett a hiány, ami jobb az eredetileg kitűzött 2,94 százalékos hiánycélnál. Érdekes, hogy minden egyéb gazdasági elemző, beleértve Pártunk által vezetett Kormányunk saját Statisztikai Hivatalát is, a tavalyi hiány év végi elszállását éppen az egyszeri tételeknek tulajdonítja. Azok nélkül a GDP 5,5 százalékát tette ki a hiány, ha a nyugdíjak felélését nem is számítjuk.

Orbán Viktor politikája mellesleg mélységesen magyarság-ellenes is. Ez nem új megállapítás, évek óta rendszeresen kiderül mindenféle megnyilvánulásából. Hogy ez a magyarság-ellenessége a magyarok elleni zsigeri undorból, vagy feneketlen butaságból táplálkozik-e, teljesen mindegy az eredményt tekintve: hogy stílusosan idézzek: "a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve".
Ennek a megállapításnak az apropóját az adja, hogy a semmihez nem értő, a politikát egyetemista korától főfoglalkozásként űző miniszterelnök azt nyilatkozta hogy az uralkodó felfogás szerint a hit, a vallás és a teremtés rendjét a vallástalanság és a tudományos világfelfogás, az istentelen kozmosz felé terelik, "mi viszont ezzel ellentétes irányban haladunk: nekünk az európai civilizációról és kultúráról más értelmezésünk, felfogásunk van". Azaz "nekünk" - a miniszterelnök úrnak - gyökeresen más a felfogása az európai (mellesleg keresztény) civilizációról és kultúráról, mint annak az Európának, amely felé állítólag 25 éve tartunk. És, hogy mindez hogyan függ össze a "csuhások térdre" felszólítással, az legyen a miniszterelnök úr saját elszámolni valója.
Teljesen érdektelen lenne, hogy mit mond ez a jogászként végzett ember filozófiai, társadalomtudományi és vallási kérdésekről, amelyekről egyetemi éveiben a tudományos szocializmus és filozófiatörténet egyetemi szemináriumain szerezte az utolsó szellemi muníciót, hiszen még saját munkájához sem ért, ahogyan a gazdaság állapotáról látjuk, meg amúgy is hiszen naponta változtatja elveit, gyakrabban, mint egyes "polgárai" saját alsóneműjüket - mert csak az van nekik, amiket magukon hordanak, hála Orbán Viktor gazdaságpolitikájának. A miniszterelnök gyáriparosok előtt nagytőke-barát (Audi avató ünnepség), szakszervezetek előtt munkavállaló-barát, nyugdíjasok előtt nyugdíj-mentő, katolikus lapnak nyilatkozva protestáns létére katolikussá válik.
A jelenlegi orbáni Tákolmány az egészséghez való jogból vezeti le a génmódosított növények termesztési tilalmát. A gond az, hogy ezzel jogszabályban rögzít az orbáni rend egy tudományos vélekedést - ez mellesleg még saját alaptörvényével is ellentétben áll, amely - névleg - a tudományos kutatás és a vélemény szabadságát szavatolja. Ráadásul e vélekedést még a jogszabály erejével kényszeríthetővé is teszik. Ez ugyanolyan eljárás, mint a hitleri Németország törvénybe iktatott fajelmélete. Következményei is azonosak lesznek. Hasonlítható az eljárás a Szovjetunió Kommunista Pártjának véleményéhez, a liszenkói sarlatánsághoz, amely évtizedekre tette tönkre a szovjet mezőgazdaságot. Ugyanennek a sarlatánságnak szellemében bocsájtják el ma az Agrárgazdasági Kutató Intézet vezérigazgató helyettesét, hiszen a jogszabállyal (Tákolmány?) ellentétben indokolatlannak nevezte a génmódosított növények elleni - amúgy mesterségesen, politikai okokból keltett - hisztériát. Az elbocsátás oka: kijelentése szembe megy az alaptörvény szellemével.
Volt már ilyen ebben az országban is, amikor magukat mindentudónak képzelő pártállami bürokraták voltak hivatottak dönteni tudományos kérdésekben a nyelvészettől az pszichológián keresztül az orvostudományon át a kibernetikáig. Tudjuk: "mi, kommunisták különleges emberfaj vagyunk." Ez az elve a narancskommunistáknak is, minden diktatórikus vezetőnek. Ez szükségszerű: aki hatalma elvesztésétől retteg, mert más módot nem tud saját megélhetésére, az minden ellenvéleményt kiirt saját környezetéből és paranoiája csak fokozódik.
Érdekes, hogy országunk milliókat költött a népszámlálás során magánügyeikről (hitükről illetve hitetlenségükről) nyilatkozó állampolgárok adatainak védelmére, az oktatási törvény szerint ellenben kötelező nyilatkozni, hogy milyen erkölcsöt tanítsanak a gyereknek. Akkor most védett vagy nyilvános a családok hite? Tudjuk: nyilvánosan védett, éppúgy, mint Kádár János rendszerében volt.
Az orbáni alaptörvény éppen az előző Orbán-kormány idején "épített" 2 km-nyi autópályán száguldva hallgatja a rádió közlekedési információit, amelyek szerint egy őrült a forgalommal szemben autózik az autópályán. Orbán Viktor felkiált: egy?! Mindenki!
Orbán Viktor és alaptörvénye tudomány-ellenes, ebből következően mélyen magyarság- és emberellenes is. Emlékezzünk csak Semmelweis Ignácra, akit kiröhögtek az alaptörvényt alkotó orvosok, amikor a szülést levezető orvosok számára előírta a kézmosást az általa vezetett kórházi osztályon! Orbán Viktor sorra vezeti be a kézmosást megakadályozó rendszabályokat a megszüntetett Magyar Köztársaság utódállamában, Magyarországon. Az eredmény borítékolható: "polgárai" a gyermekágyi lázban elpusztulók miatt egy - két évtizeden belül csak az elit tagjaiból kerülnek ki. Ők meg soha nem dolgoztak semmit, csak politizáltak, így éhen halnak.
Ennyi volt, Magyarország!

2012. április 20., péntek

Akkor olvasd

Az olvassa versem estve,
akinek a szívét medve
szaggatta már éjjelen!
Elmúlik a félelem.

Az olvassa versem este,
akinek gyarló a teste,
és testét a fájdalom
tépi minden hajnalon!

Az olvassa versem este,
akinek verembe esve
szívét karó járta át,
és nem látja már a mát!

Akkor olvasd versem estve,
ha világod tussal festve
szálkás, fekete-fehér!
Ha közelít már a tél.

Túl az útelágazáson

Én pontosan tudom, hogy mi van velem,
s ha nem vagy ostoba, te is jól tudod,
mert nyitott könyv az én egész életem,
ha előveszed, és versem olvasod.

Én pontosan tudom, hogy hol tévedtem el,
és tudom, ez az út nem nekem való,
de kérdést tettem fel, és senki nem felelt,
és az útelágazást már befedte a hó.

Azt írnám

Azt írnám, hogy "nagyon fáj",
ha nem írták volna már.
Közben eszem mondja nekem,
búslakodni igen kár.
Én vagyok csak nagy szamár?

Azt mondanám, zokogok,
hogyha lenne erre ok.
Pedig, ha ok nélkül teszem,
könnyem, azt mondja az eszem,
jobb, ha befelé potyog.

Azt kérdezném, hogy van már,
ily gyorsan elmúlt a nyár?
Felhők közül ki se' látszott,
szívemmel még alig játszott
az a fényes napsugár.

Azt álmodnám, lehet még.
enyém lesz a messzeség,
valósággá válik álom,
túlnyúlik majd a halálon,
s nem lesz belőle elég.


Én sem tudom

(Juhász Gyula nyomán)

Én sem tudom, mi ez, és jó-e még,
hogy fölöttem mindig borult az ég,
hogy emléked sincs tisztán már velem,
hiányod mégis fáj a szívemen.

Én sem tudom, mi ez, mert nem hiszem,
hogy megtalált a régi szerelem,
mert őszülő fejemmel nem lehet
kergetnem rég elmúlt emlékeket.

És nem tudom, mi ez: nem érthetem,
miért nem éled életem velem,
miért szakított el a nagyvilág,
s miért, hogy arcod újra rám talált.

És nem tudom, mi ez a fájdalom,
ami a szívbe mar egy hajnalon,
amikor gyűrött párnámat ölelem,
és elsiratom egész életem.

Betette a pártpolitika a lábát az oktatásba. A nagy múltú, a ciszteri hagyományokat józsefattilai szellemben továbbvivő budapesti József Attila Gimnázium igazgatójának nyugdíjba menetele miatt megüresedő igazgatói posztra 2 pályázat érkezett.  Az évtizedes munkában összekovácsolódott, egységes szellemű tantestület, az iskola szülői munkaközössége, az iskolaszék, a diákönkormányzat,
valamint az iskola nem pedagógus alkalmazottai által is ellenszavazat nélkül támogatott Juhász András, a gimnázium igazgatóhelyettesének pályázatával szemben a külső pályázó Szabó Orsolya mindössze 2 szavazatot kapott a diákönkormányzattól, pályázatát súlyos szakmai hiányok miatt utasította el a nevelőtestület.
Ezek után a FIDESZ vezetésű Újbudai Önkormányzat - Szabó Orsolya pályázatát támogatta, és elutasította az igazgatóhelyettesét, akit csak az LMP és az MSZP képviselői támogattak. Szabó Orsolya pályázatát a jobboldal tartózkodása mellett vetette el a testület.
A szavazás után a mélységesen nem "tisztelt" testület a hírek szerint parttalan, személyeskedésig fajuló vitában utasította el az ellenzék javaslatát, hogy a képviselők személyes szavazatukkal vállaljanak felelősséget a döntésért, és megpróbálták egymást befeketíteni a várható döntés miatt.
Végül az otromba viselkedés ellenére Juhász András kinevezését támogatta a testület 20 igen és 0 nem szavazat mellett, ami az egész cirkuszt mulatságossá tenné, ha nem azt jelezné, hogy a narancsos politika mennyire áthatja még a legalsóbb szintű döntéseket is.
Nagy a tét: a nevéhez hű József Attila Gimnázium egy évtizeddel ezelőtti derékba törése nem sikerült, így valami egyéb módot kell találni e független szellemiségű intézménynek a megtörésére,
hogy minél kevesebb alkalom legyen kritikus szemléletű fiatalok nevelésére, akik a  bolsevik szellemiséget újra idéző NYENYI-re is
képesek kritikával tekinteni.

2012. április 16., hétfő

Nem érdekelnek izmusok

Költő vagyok. Nem érdekel az izmusok hada.
Miért zavarjon, mily stílusért vannak mások oda?
Azt írom meg mindenről, amit gondolok,
még ha másnak nem is mindig egyértelmű dolog.
Verseimben ritmus és a rím a mérvadó,
nem hat meg a célok nélkül, parttalan áradó
szöveg, amely csak cifra köntös, talmi csillogás.
Mélyről jövő nóta kell. A szív kell, semmi más.

2012. április 15., vasárnap

Soha sem - Elégia


Soha sem ültem a sziklafalon a Szinva patak völgyében.
Soha sem csendült még a dalom szívemnek hölgyében.
Soha nem nézett még a szemembe senki szemében vággyal,
soha nem zendült még szívemben nézéstől madárdal.

Soha sem volt még semmi igaz abból, amit érzek,
soha sem kaptam a szívre vigaszt, amikor fájón vérzek.
Soha nem lángolt vágy tüze még ragyogó arcon értem.
Soha sem éltem az érzést át: gyönyörű veled élnem.


Tükör előtt

Tükörbe nézek, s visszanéz egy vénülő pasas.
Bajsza és szemöldöke sem szőke már: havas.
Deres haján a múlt idők ezüstje csillogó,
vállaiból az ifjú erő elolvadt, mint a hó.
Lába, amely a táncot ropta, ma már viszeres,
ajka, amivel a csókot lopta, sokszor cserepes.
Háta görbül, és alakja rég nem szálfa már,
hasa lesz nagyobb, mint válla, mire múlik a nyár.
De szívében izzik még a fénylő napsugár,
hulló csillag, tavi szellő, s egyre visszajár
a régi emlék, régi vágy, a régi szerelem.
Régen elmúlt már az a nyár,
és mégsem feledem.,

2012. április 14., szombat

Gyorsulva


Gyorsulva távozik tőlem az élet.
Hajamba egyre több szürke vegyül.
A haláltól, magától, hiszem, nem félek:
sorsától az ember úgysem menekül.

Végül is most már elég sok éve,
hogy halottnak mondhatom magam,
a halálra oly állapotként nézve,
amely az élettől megfosztva van.

Áprilisban ilyen verset írni?
Én magam ezen nem csodálkozom.
Bár a kék ég adhatna némi
enyhet: ne tépjen a magány oly nagyon.

2012. április 12., csütörtök

Én sem tudom

(Juhász Gyula nyomán)

Én sem tudom, mi ez, és jó-e még,
hogy fölöttem mindig borult az ég,
hogy emléked sincs tisztán már velem,
hiányod mégis fáj a szívemen.

Én sem tudom, mi ez, mert nem hiszem,
hogy megtalált a régi szerelem,
mert őszülő fejemmel nem lehet
kergetnem régen holt emlékeket.

És nem tudom, mi ez: nem érthetem,
miért nem éled életed velem,
miért szakított el a nagyvilág,
s miért, hogy arcod újra rám talált.

És nem tudom, mi ez a fájdalom,
ami a szívbe ,mar egy hajnalon,
amikor gyűrött párnám ölelem,
és elsiratom egész életem.

A Költészet Másnapján

Itt zeng még a tegnap esti dallam,
ahogy' állok magas színpadon,
verseimet mondom, és a halkan
értük szóló tapsot hallgatom.

Hátam mögött szobor néz a térre.
Nem is tudom, melyik költőnk volt.
Két zsömlét ettem ma ebédre,
s kabátomról leszakadt a folt.

A mai nap már rendelések napja:
lefuttatom majd pár programom.
Tegnap esti kép: egy papírlapra
weboldalam címét felrovom.

2012. április 11., szerda

Tiszta őrület

Tiszta őrület ez az egész,
hisz' ez "csak egy élettani funkció",
épp úgy, mint az evés meg ürítés.
Célja a reprodukció.

Étel nélkül meg nem élhetünk;
az anyagcsere célja az energia.
Szerelem híján az életünk
maga a kész tragédia.

Tiszta őrület ez az egész:
szerelmesen mindig őrült is vagyok,
szerelem nélkül meg túl nehéz
az élet, szinte belebolondulok.

2012. április 10., kedd

Az ifjak álma véget ért

(Szilágyi Ferenc Biztató című verse ihlette)

Az ifjak álma véget ért,
de tévedés is az csupán.
Ne hullj, te könny, "a meg nem élt,
remegve" várt idő után:
Nem jöhet vissza sohase már.

"Szobánkba űz a" csúf magány,
s habár a földre nap ragyog,
az éltető tűz halovány,
de régi, múlt, tüzes fagyok
emléke leng, amíg itt vagyok.

Jöhetnek újra szép napok,
s ha csillag-ékes éjszakán
lehullna csillag, átlobog
szemembe még az égi láng,
de a napvilág már meggyaláz.

A földeken ma már az új
kenyér, amely kaszásra vár,
de szívemen kaszál, s a bút,
meg egyre több sebet talál,
és jövőt nem hoz többet a nyár.


Ég és föld között

Ég és föld között vergődöm folyton,
és vágyaimat versekbe fojtom,
mert tudom, hogy élet nem lesz másik,
s csontomon majd halál citerázik;
bár Nap vakít, ha néznék az égre,
s ember voltom emelne a fénybe,
de csak egy dolog van, ami bánt,
hogy a vágy a földre visszaránt.

2012. április 7., szombat

Herakleitosz folyója

Kétszer nem léphetsz egy folyóba soha,
de néha képzelheted, hogy újra beleléptél,
ha sorsod hozzád, úgy érzed, hogy mostoha,
és egy-egy este kissé már betéptél.

A józanságodat el azért nem veszítheted
teljesen, mert az nem helyénvaló.
Ha jönne még elő egy szebb, újabb eset,
ne rúgjon könnyedén pofán majd a ló.

Kétszer nem léphetsz egy folyóba soha,
bármily jóleső is lenne az neked;
a folyó hadd száguldjon nélküled tova,
hadd éljen legalább az jobb életet.

Feltámadásnak van ma ünnepe


Feltámadásnak van ma ünnepe,
a várkapu most tárva-nyitva áll,
jöhet be vendég és gyilkos vele,
a szívem asztalon terítve vár.
 
Ez így van vélem minden ünnepen;
sok éve mindig így történik már,
mióta az öröm már nincs velem,
mióta létem szürke és sivár.
 
Feltámadásnak van ma ünnepe,
és egy kicsit ma úgyis meghalok,
habár a kancsó borral van tele,
és úgysem jönnek értem angyalok.
 
Nem történt semmi nagy tragédia,
nem dőlt ma össze még a nagyvilág,
a tükrökön sincs még drapéria,
virágzik kívül még ezer virág.
 
Feltámadásnak van ma ünnepe,
és egy kicsit én ma is meghalok,
s ha majd halállal lesz szívem tele,
csendesen majd végleg távozom.

2012. április 6., péntek

Szív-vért


Az élettől mit remélhet,
akinek a szívén kéreg
páncéllá vastagodott?
Nem lát majd több bánatot?

Vastag vért mögé bezárva
ott marad a szíve árva
madárként, csak egyedül.
A magány nem könyörül.

Várkaput bánatra tárva
nem marad a várban árva:
míg tépi bánat-köröm,
belopódzik az öröm.

 

Tavaszi olvadás

Egy csekk, két csekk,
öt csekk, meg tíz.
Olvad a fizetés,
elfolyik a pííz...

2012. április 5., csütörtök

Én szerelmesem


Jöttödön harangok zúgtak,
pengő ércek megkondultak,
minden reggelen
itt, a szívemen.

Nappalok sötétbe fúlnak,
fénylő csillagok lehullnak
sűrű éjeken,
mert nem vagy velem.

Szívemet lakatra zárom,
mert Te nem lettél a párom
át az életen,
én szerelmesem.


Böjt utáni szelek

Böjt utáni szelek fújnak
dicséretére az Úrnak.
Gomb leszakad, a has dagad,
te józan ész! Add meg magad!

A bőrdudán szól a nóta
(volt itt tojás, meg főtt sonka),
elfogyott már minden falat.
Mind elmennek. A szag marad.

2012. április 4., szerda

Adósság-átütemezés kolumbiai módra

Az IMF közzétett értékelése szerint a 2011-ben végrehajtott háztartási adósság átütemezés a Kolumbiai gazdaságpolitikának megfelelő színvonalú megoldás, így annak megfelelő társadalmi szerkezetet is támogat.
A devizaadósoknak csak mintegy 15%-án, az amúgy is jómódúakon segített, a magyar kormány társadalompolitikájának megfelelően, amely minden a "munka társadalmáról" szóló lózungja
ellenére leírta a társadalom bérből és fizetésből élő, új értéket előállítani képes tömegeit a jómódú tőkés- és a finánctőkét kiszolgáló magas hivatalnok réteg javára.
Ez a társadalomfilozófia teljesen összhangban van azzal az ellenforradalmi politikával, amit a narancs kormány a fülkeforradalomra hivatkozva hajt végre és azzal a klerikális fordulattal, ami a kormány és az azt támogató politikai és társadalmi erők tudatában végbement a XXI. század első évtizede végén.

Az IMF elemzése nem csak azért fontos, mert az ily módon jobbra tolódó magyar politikai-gazdasági vezető osztály éppen az IMF-től várja katasztrofális válságmenedzselése hatásainak enyhítését, hanem azért is, mert a kolumbiai analógia említése kilátásba helyezi az ottani társadalomhoz hasonló mértékű összefonódást a politikai pártok és a fekete gazdaság között. Ennek minden jele megvan
a mai magyar gazdaságban, ahol a legfontosabb, közéletre kiható pozíciókat a FIDESZ háttér szervezeteinek tulajdonosai látják el.

2012. április 3., kedd

A költő csak ló

A költő csak ló-
dítson, ha ír.
Hazudjon való-
dit, hogyha bír.

Igézzen ma-
lacra szárnyat,
vessen a Nap-
ra is árnyat.

Hiányzik


Sántának fél lába,

szegény gazdagsága,
vaknak szeme fénye,
a világ reménye.

Kőből a lélek,
ártatlanból vétek,
káoszból a rend,
és zajból a csend.

Sivatagban pára,
emberből hála,
bűnösnek kegyelem.
Nekem a szerelem.

Sándor napra (megkésve)


Irigyellek, Sándorom.
Verseid olvasva átoson
a félelem a szívemen:
rosszul élem az életem.

Nem irigylem tőled azt,
ami az égtől kapott malaszt,
és semmit sem irigyelhetek,
ami szebbé teszi az életemet.

irigységem nem támadó:
elolvad rögtön, mint a hó,
ha verseidet elolvasom.
Hát sok szép verset még, Sándorom!

Pegazuson

Indulok innen messzire, el,
hisz' nincsen kar, ami ölel.
Nincs ölelés, ami visszatart,
szívem itt nem érez mást, csak jajt.

Fölszállok majd Pegazuson,
táltosom felhőkön átoson,
patkója hat lábán csillogó;
Tejúton szárnyal majd vélem a ló.

A hajnali Naphoz érkezem.
Felé nyújtom a két kezem.
Parazsát szívembe belerakom,
szívemmel etetem Pegazusom.

Virtuális élet

A minap a hálót böngésztem én,
és Sándor verseit "tetszikelém".
Fejembe fészkelt egy gondolat:
mit élek élet név alatt?

Estéim már úgy telnek el,
azt nézem: ki az, aki felel
egy versre, amit megírtam én,
vagy választ vár bárki a Földtekén?

Virtuálissá vált életem.
Munka, barátság, félelem
csak látszat mind, tőlem messze van.
Az élet meg közben elrohan.

Nem nekem, nem veled

Hiszem, hogy az élet jó,
csak nem nekem.
Tudom, hogy fehér a hó
messze, a hegyeken.
Tudom, hogy minden tavaszra
elűzi a kikelet
majd a telet.
Hiszem, hogy élhettem volna
szebb életet.
Csak nem veled.



2012. április 2., hétfő

Bábszínház

Kihúzta bábjából kezét a Mester.
Jankó a polcon majd hátul elhever.
Új Vitéz kell már rögtön holnap reggel:
a játéknak folytatódni kell.

A műsor nem szakadhat meg soha,

mert hogyan lesz akkor új bevételünk?
Régi kedvenchez a néző mostoha
lehet, a cirkusz menjen: ezen nyerünk.

A bohóc helyett majd jön a hős,

krumpliorr helyett a fényes vértezet.
Oklevélen sorolva minden ős;
helyén lesz rajta minden ékezet.
Várunk ledönthetetlen lesz, erős.
Erről biztosan kezeskedhetek.