A hiánygazdaság egyik lényege, hogy ha nagyobb a kereslet, mint a kínálat, sorba kell rakni a keresletet. Alapvetően érkezési sorrendbe, mint a 60-as évek elején Budapesten az autóbusz megállókban (mellesleg Londonban ma is sorban állnak a buszmegállókban). Amikor már több autóbusz, meg villamos járt, a sorállás megszűnt (de még én is utaztam a 6-os villamoson a lépcsőn lógva, egyik lábammal az ütközőre támaszkodva a Nagykörúton). A jegyrendszer a hadikommunizmus megszűntével lassan kikopott, de azért megmaradt jó sokáig: az idősebbek emlékezhetnek rá, hogy a színes televíziók elterjedése idején hiánycikk volt a jó minőségű színes TV és "pult alól" - azaz soron kívüli juttatással lehetett csak hozzájutni: már nem működött a jegyrendszer. Mire "megérkezett" a szállítmány a boltba, már az utolsó darab is elkelt. Nagyobb volt a kereslet - a fizetőképes kereslet -, mint a kínálat.
Ugyanez a helyzet az állami vezetés fejében ma is. Csodálkozik Matolcsy és Orbán, miért nem tetszik az Európai Uniónak - amelynek egyik alapelve a piac liberalizálása: az áru, pénz, ember, munkaerő és eszmék szabad mozgása a belső piacon minden korlátozás nélkül -, hogy ismét be kívánja vezetni hazánk a tejjegyet. Igaz, most nem a vásárlók, hanem az eladók - a hazai tőke, de egyértelműen nem a munkavállaló (a zemberek), hanem a tőke - érdekében.
Ma Magyarországon nem a (fizetőképes) kereslet áll sorba az áruért, hanem a (gazdaságtalanul) termelő vállalkozó a vevőért. A jegyrendszer itt is ugyanazt a szerepet szolgálja, mint a hadikommunizmusban: hiányt próbál megoldani. 50 éve az volt a szerepe, hogy sorba rakja a fizetőképes keresletet a nem létező árura váráshoz, ma elsődleges szerepe, hogy sorba rakja (és támogassa) a nem létező kínálatot a fizetőképes kereslethez, oly módon, hogy mindezt állami kényszerrel is megtoldja: A "tejjegy" - manapság Erzsébet utalványnak nevezik, nem jöttem rá, milyen megfontolásból - most előnyben részesíti a "hazai" vállalkozásokat, amelyek erősen a tönkremenetel szélén tántorognak a szabadpiaci versenyben. Csoda, hogy a szabadpiac elveivel szembe menő szabályokat kifogásolja az a szervezet, amelynek szabályait hazánk csatlakozáskor elfogadta?
Címkézett pénznek (voucher) nevezzük a pénzbeni és természetbeni juttatásnak azt az ötvözetét, mikor valamilyen utalványt adnak juttatásként (pl. húsjegy, tejjegy, stb.). Az Erzsébet utalvány ilyen címkézett pénz, amelyet egyszerre kétfelé juttat most államunk: egyrészt juttat az állampolgárok felé, egyszersmind - végtelenül paternalista filozófiájából eredően - azt is megszabva, mint szülő a gyerekének, hogy mire használhatja föl, másrészt a "magyar" vállalkozásoknak - amely cél természetesen immáron okafogyottá vált, hiszen az úniós bíróság határozata alapján nem rekeszthetők ki az elfogadásból a nagy nemzetközi kereskedő láncok sem. Így egyetlen indok maradt: Pártunk és Kormányunk jó kommunistához méltón kívánja nevelni azokat az állampolgárait az általa helyesnek vélt viselkedésre, akiknek fizetőképes kereslet biztosításához elég jövedelmet adó munkát képtelen biztosítani. Azaz: a hiánygazdaság-szerepet pontosan visszaadja az Erzsébet utalvány.
Persze nem szabad naivnak lenni, ezt jól tudom: a "szabad" piac más államainak ugyanilyen maguk felé hajló szabályozásaik vannak, amelyeket gazdasági-politikai súlyuknál fogva képesek is elfogadtatni a szabad piacot szabályozó "közösségi elvekkel" szemben, de ez nem kisebbíti a tényt, hogy Pártunk és Kormányunk a tejjegy bevezetésével ismét valami olyasmit alkotott meg, amiről - a cenzúrával, államosítással, fenntarthatatlan állami nyugdíj rendszerrel, felsőoktatási kvótákkal együtt - már több évtizede azt gondoltuk, hogy a túlhaladott állam-monopol kapitalizmus - más néven: szocializmus - feledésre ítélt rendszerének tartozéka volt.
Ismereteim szerint a '60-as években a normál és a pasztőrözött kannás tejet nem jegyre adták. Amit jegyre adtak, még a '80-as években is, az a gyerektej volt és 6 éves korig járt, ami egy 3 % zsírtartalmú, különlegesen sterilizált és a normálnál olcsóbb tej volt. Ezt hívták "jegyes tej"-nek.
VálaszTörlésAlighanem igazad van, ahogy utána néztem. Én csak arra emlékszem, hogy gyerekként már engem küldtek a tejjeggyel és tejeskannával a közeli boltba, maximum 6 éves lehettem, mert még az első lakóhelyünkön laktunk. Aztán a későbbiekben már nem emlékszem a tejjegyre, ami lehet, hogy csak azért van, mert közben az öcsém is felnőtt.
VálaszTörlésMindez a tévedés, azt hiszem, talán nem változtat azon, hogy a jegyrendszer a hiánygazdálkodás jellemzője. Most éppen a fizetőképes kereslet hiányából és a veresnyképtelenségből adódó piac-hiányé.