Az élettől mit remélhet,
akinek a szívén kéreg
páncéllá vastagodott?
Nem lát majd több bánatot?
Vastag vért mögé bezárva
ott marad a szíve árva
madárként, csak egyedül.
A magány nem könyörül.
Várkaput bánatra tárva
nem marad a várban árva:
míg tépi bánat-köröm,
belopódzik az öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.