2012. április 6., péntek

Szív-vért


Az élettől mit remélhet,
akinek a szívén kéreg
páncéllá vastagodott?
Nem lát majd több bánatot?

Vastag vért mögé bezárva
ott marad a szíve árva
madárként, csak egyedül.
A magány nem könyörül.

Várkaput bánatra tárva
nem marad a várban árva:
míg tépi bánat-köröm,
belopódzik az öröm.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.