Feltámadásnak van ma ünnepe,
a várkapu most tárva-nyitva áll,
jöhet be vendég és gyilkos vele,
a szívem asztalon terítve vár.
Ez így van vélem minden ünnepen;
sok éve mindig így történik már,
mióta az öröm már nincs velem,
mióta létem szürke és sivár.
Feltámadásnak van ma ünnepe,
és egy kicsit ma úgyis meghalok,
habár a kancsó borral van tele,
és úgysem jönnek értem angyalok.
Nem történt semmi nagy tragédia,
nem dőlt ma össze még a nagyvilág,
a tükrökön sincs még drapéria,
virágzik kívül még ezer virág.
Feltámadásnak van ma ünnepe,
és egy kicsit én ma is meghalok,
s ha majd halállal lesz szívem tele,
csendesen majd végleg távozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.