Soha nem volt ez az élet gyönyörű még vagy szép:
a reménység elenyészik, bár az ég sokszor kék.
Nem is értem, mi az értelme: az éltem szeretem,
ha a létben zavar engem: soha nincsen kegyelem.
Veszekedem, fenekedtem, keseregve, s nevetőn;
epekedtem szeretetlen: elapadt már az erőm.
Menekülnék, kirepülnék, na de én nem tehetem:
velem él egy tehetetlen, temetetlen szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.