hisz' nincsen kar, ami ölel.
Nincs ölelés, ami visszatart,
szívem itt nem érez mást, csak jajt.
Fölszállok majd Pegazuson,
táltosom felhőkön átoson,
patkója hat lábán csillogó;
Tejúton szárnyal majd vélem a ló.
A hajnali Naphoz érkezem.
Felé nyújtom a két kezem.
Parazsát szívembe belerakom,
szívemmel etetem Pegazusom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.