nem váltott célt a sok száz év alatt.
Ez az erő itt nem teremt, csak rombol:
hazánkban ismét a nyomor arat.
Tőkére várunk, bár új élet kéne.
A pénz csak új és új nyomort fial.
A dolgos népnek egyre szűkül léte.
Hit és igazság? Lassan mind kihal.
Jövőnket éljük fel, kicsiben, nagyban;
elűzzük ismét messze ifjaink,
középszer támad itt maradt agyakban,
s mocsárba húznak napi gondjaink.
Ne hidd, hogy rólad szól az újabb dallam!
A díszlet más, a történet marad:
a hangok változtak csak meg a dalban
a pénz most mások kezéhez ragad.
Nem volt soha igazság e tájon,
és nem is lesz itt, amíg a pénz az úr.
Szorít a prés, ha hagyod, hogy fájjon,
az élet szürke, bár az ég azúr.
Most a másik oldalra leng az inga.
Pengéje ismét léteket arat.
Neked meg jut a rossz bor és pálinka,
míg hazád földjén dudva, s gaz marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.