Homlokomon most árkol a gond.
Ott van a gyógyír hűs kezeidben.
Elsimítod vele még ugye, mondd!
Esteledik, már vége a napnak.
Az ablakon jön be a friss levegő.
Most bajainkat e percre feladva
a pillanat ismét oly remegő.
Látod-e, kedves, a bút szemeimben,
a mély árnyékot az állam alatt?
De a vér most szinte forr ereimben.
A szerelem, ugye még velünk maradt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.