akkor is, amikor azt taglalta,
hol járt, és mit csinált,
és amikor dicsekedett, hogy neki már megvolt
- persze soha sem mondott igazat,
vagy ha mégis, hát olyan körmönfontan
áttételes módon, hogy végül
az egész követhetetlenné vált -,
és amikor azt újságolta, hogy most készül
a randevúra a legtökéletesebbel,
akit valaha is el tudott képzelni
- ez sem volt igaz, hiszen azon
a randevún már évtizedekkel túl volt -,
és akkor is, amikor a lányát később dicsérő szavakra:
tisztára, mint az anyja, olyan szép,
bólogatott szórakozottan: igen, igen,
tisztára, mint az anyja,
és azután már nem szólt semmit,
és nem tudhattad, ezt most dicséretnek,
vagy rosszallásnak gondolja,
pedig egyiknek sem gondolta,
mert arra gondolt,
hogy ő is lehetett volna valójában
az anyja, egy másik,
nem e világi valóságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.