Nyaktörő ugrások.
Ebből áll az élet.
Egy kis idő, nem sok,
s tudatára ébred
minden elme, miért olyan
egyedi világa:
mindegyik az utolsó nap,
ne éljen hiába!
Egy kötél az élet
fenn a kupolában.
Elengedem, félek,
hogy minden hiába.
Csináltad ezerszer,
a ritmust jól érzed,
de majd most az egyszer
kiserken a véred.
Ma te kapsz el engem,
na de holnap - ohó! -,
szívem beleretten:
én is leszek fogó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.