Mint kertemben a dúlt
ágyások közén a gyom,
tenyészik benne bú,
és súlya nyom.
Csak növekszik a gyalázat,
és én sosem tudom,
hogy kívül-e a magyarázat,
de nem hihetem, hogy igen,
hiszen sokaknak élete épp ilyen,
és belső kertjük mégis fényesen ragyog,
mint napfény reám, ha boldog vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.