2012. július 3., kedd

Odaát

Azt reméltem, hogy végére érek,
elsimulnak majd a kínjaim:
nem lesz többé, amitől majd féljek,
ha átkelek létem hídjain.
S nem múlnak a kínok.

Kitaposott úton járok egyre,
hasztalanul várok egy csodát.
Szakadékból tekintek föl hegyre,
s rettegem, hogy mi van odaát.
Már sírni se' bírok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.