Őt most megszívatom én is egy kicsit,
mint engem küldtek padlóra három éve;
mert soha el nem felejtettem Sipit,
hisz' ő volt akkor életem reménye.
Nem is értem, miért csak én
vagyok az életben mindig nyeretlen.
És folyton csak az áramlik felém,
hogy meg nem is élhetek,
ha nem vagyok elég kegyetlen.
Miért csak én érezzem mindig szarul magam?
Érezze más is, hogy mi a vesztesnek való!
Így működik úgyis mindenkinek az agya;
erre gondol minden megsértett tahó:
Most őt is megszívatom egy kicsit.
Legyen egyszer az életben ő is vesztes!
Pedig nem is nyerek vele semmit,
főként, mert meg se' tudja, hogy ki volt a tettes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.