Minden versben csakis róla szólok.
Benne van ő mindenik dalomban.
Mindegy, balra, vagy jobbra indulok:
rajta még túl soha nem jutottam.
Verjen eső, rám a napfény tűzzön,
teljen újabb negyven hosszú év,
jó szerencsém bút, gondot elűzzön,
számomra ez már nem lesz elég,
mert jöhetnek az unokák sorba,
simíthatok szőke fürtöket,
el nem fordíthatom szívem soha
attól, aki meg nem szeretett.
Hozzám sorsom így marad mostoha:
csak fúvom a gyászos éneket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.