Teveled volt a szerelem
napsugaras, nem viharos.
Ölelésed nem feledem,
amikor a magány tapos.
Emlék még nem teremhetett
szebb, mint életem veled.
El soha nem feledhetem
ragyogó szép szerelmedet.
Teveled volt a szerelem
egyedül fölemelő.
Úgy hiányzik azóta nekem,
mint a tüdőből a levegő.
Fájdalom és hiány bekerít,
mert csak az én szívem dobog.
Vágy nyila olykor leterít,
amikor magam vagyok.
Teveled volt a szerelem
csupa vágy és ragyogás.
Befolyásolta egész életem,
úgy, mint ahogyan semmi más.
Azóta, amikor fölriadok,
és csak gyűröm a lepedőt,
szívem a torkomban dobog,
nem kapok elég levegőt.
Teveled volt a szerelem
napsugaras, vidám tavasz.
Arcodat soha nem feledhetem,
mindig szívem közepén maradsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.