A hó szakad.
Ablaknál állok, nem vagyok még álmos.
De nincs szavad.
Régen elment már az éji járat,
az utca néma.
Szívem újra tépi, marja bánat,
mint máskor, néha.
A járdaszélen egy kabátos férfi áll,
és csak nevet.
Ősz fejére sűrűn hulló hó szitál.
A fellegek
lebegve húznak át a háztetők fölött,
s mostanra már
ködbe, és a hóesésbe öltözött
a láthatár.
Az éji utca csöndje szinte mérgező,
oly néma most.
Csak a férfi vár egy többé el nem érkező
villamost.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.