Nem jöttél a bálba soha, kedvesem, velem.
Nem zenghetett hála sötét szívemen.
Nem derült fel rajta fényes napsugár,
világítson arra, aki nála jár.
Életem azóta merő fájdalom.
Ettől bús a nóta: szomorú dalom.
Megtanultam végül, hogy a semmi jár:
az ember megkékül, s a vége halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.