Az ötveneseket elhagyom.
Öreg vagyok, bár nem nagyon,
szerelem előttem nem áll,
és nem vár, csak a halál.
Az ötveneseknek menni kell:
egybe forrsz a semmivel
egyre inkább azután.
Néha csak bámulsz bután.
Ha lenne még egy életem,
sem lehetne énnekem
már sok olyan pillanat,
hogy embernek érezd magad.
Ha jönne még pár évtized,
amiben, persze, nem hiszek,
csak nőne majd a fájdalom,
és végül csöndbe fúl dalom.
Az ötveneseket elhagyom.
Görcsök nőnek lábamon,
keményedik az erezet:
majd magam is fa leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.