2016. február 18., csütörtök

Hátha benyitnak

Én ma se' zárom végleg mégsem kulcsra az ajtót,
bár sok szenny van, amit kint kell tartania,
mint ahogyan meg sem zavarom pihenésben az alvót.
Azt sem nézhetem én, hogy kinek apja- fia.

Nyitva az ajtóm éjjel-nappal, hogyha bejönnél;
nincs zár rajta soha. Szétugrasztania
sem kell nálam itt soha zengő tücsköt, szöcskét
egymástól, aki jön. Elhozza örömöm.

Bármikor itt jársz, várlak. Nincsen zárva az ajtóm,
szándékkal van az úgy. Én döntöttem, amúgy
róla, hogy így legyen eztán. Nem zárom be haragvón:
nincsen a háznak titka, s hátha benyitnak.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.