és nem jön ma már úgysem senki.
Elidegenednek tőlünk a tárgyak,
élesek a sarkok nekik menni.
A szekrény megreccsen és moccan,
mintha valaki belebújt volna.
Lámpát kellene gyújtani nyomban:
ott van a rém, visz a pokolba!
Egyre sűrűsödnek az árnyak,
és nem jön ma már hozzám senki.
Elidegenednek tőlem a tárgyak,
élesek a sarkok nekik menni.
Hideg a szoba, didereg a paplan,
egy árnyék suhan most át a falon.
Az ágy másik fele régen lakatlan,
az ördög visz el. Nem akarom!
Tömörek most az éjben az árnyak,
és nem jön ma már ember senki.
Elidegenedtek tőlem a tárgyak,
élesek a sarkok nekik menni.
A homály egyre terjed a szívben,
de nem jön az álom mégsem szememre.
Összekucorodom szinte kis ívben,
s a takarót ráhúzom fejemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.