amelyek bennem eltemetve élnek.
Szájamon szorosan zár a falakat:
írásban szórom szerte hát a szélnek.
Szép ruhába öltöztetem fel őket,
ne jöjjenek mezítelen világra,
ne fagyjanak járva hideg mezőket
bezárt szívek kapujánál halálra.
Már régen nem mondom ki a szavakat,
hadd feszítsenek mélyen eltemetve.
Az ember úgyis mindent csak eltagad,
majd bánja azt is, és dörmög, mint medve,
amelytől elvették a lépes mézet:
a szó gyógyít, de rejthet gyilkos mérget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.