Ordít, dübög a Föld alattam:
tajték hátán hegyek a fodrok.
Ó csak lehetnék egyszer boldog!
A víztükör ezer szilánkja
arcvonásaim szétzilálta.
Torzképem néz belőle égre.
Egyszer lehetnék boldog végre!
Kecsesen okos nevetéssel
élni, és nem a megvetéssel
vetni haragot televénybe.
Kijutni egyszer még a fényre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.