Élet és halál között rekedtem.
Nem tudom meggyógyítani magam,
egyre csak ordítok itt rekedten,
s a halálra várni haszontalan.
Hiába írom gyógyító versem,
tőle úgysem gyógyulok meg soha.
Még ha írnám ennél százszor szebben,
maradna a lét hozzám mostoha.
És még ha csak hozzám volna durva,
talán találnék kiutat magam,
de szemembe ötlik újra, s újra,
hogy fiaim léte kiúttalan.
Én nem élek, de ők élni fognak!
És, hogy éljenek, én meg nem halhatok;
meg nem adhatom a rágó fognak
magam. Hát csöndben sem maradhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.