Árnyéka a friss havon kergeti.
A hó fehér, csak maga tisztátlan,
ez nem hagy nyugtot neki.
Úgy leírjuk ezt a jelenetet,
mintha tévében lenne látható.
A néző a színes képre mered,
arcába süt a fehér hó.
Pedig még farkasok sincsenek,
nem csattog Vérholdtól vörös foguk,
nem rejteget hősünk kincseket,
az égbolt is tiszta, nem borult.
És mégis rohan az éjszakában,
mint akit démon űz legbelül,
azt túlharsogni üvöltve énekel magában,
hogy fejében ezer ördög hegedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.