a másikon a Hold virul,
s a százados falak között
a tér homályba öltözött.
Egyik üres csarnokát
a hajnal fénye járja át,
a másikat a köd fedi,
és padja soha sincs teli.
Az égbe néző ablakok
mögött sötétség gomolyog,
bár színes üveg mindahány.
A csarnokban vár a magány.
A tornyokon a vaskereszt,
árnyéka menni nem ereszt.
A vízköpők mind torzfejek,
hogy félelmet keltsenek:
ha nem hiszel, és jő a vég,
nem vigyáz majd rád az ég,
e rémek visznek messze el,
s te is közülük egy leszel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.