Izzadtságszag volt a szertárban,
ahol a leterített birkózószőnyegen
a tarkóbillenést gyakorolta.
Később kihúzták a szőnyeget
a tornaterembe, a hátra szaltóhoz.
A mester számolta az ütemeket.
Ha kevés volt a lendület,
megtolta a lábát, hogy elég legyen.
Nem lett elég soha. Azóta sem.
De a technikára ma is emlékszik:
sarokról beleülve hanyatt dőlni,
aztán elrugaszkodva a térdet felkapni:
egy,
kettő,
három!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.