és nem fűszerez tavaszi záporod.
A harc engem ma már nyugalomban hagy.
Kincsem is elszórom, ha úgy gondolod.
Homály és sötétség üli meg az elmém,
mégsem félek: eltemetett rém vagyok,
volna is kincsem, váltig rejtegetném,
de gyémánt-varázsod rám már nem ragyog.
Nem esdeklem többé pillantásodért,
előled a félárnyékba rejtezem.
A gyönyör sem kell, ha nincs, aki megért:
lám, te is félreértettél rendesen.
Mert már királyoddá nem változhatom,
hát koldusként élek sötét-józanon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.