Én még mindig itt vagyok szeretni.
Noha elmúlt már szinte egy élet,
azt az időt nem tudom feledni;
többé nem lesz olyan, attól félek.
Mint szelet tavaszi fák levelén,
távol, hangod már csak úgy hallhatom.
Jól tudom, véget ért a te, meg én.
Hiába rezeg, ütközik atom
azóta, alakít molekulát,
pezsget életet, robbant csillagot.
Hiába kértem az Egek urát,
adná még vissza, ami elhagyott.
Bennem ma nincsen már, csak a semmi,
s én még mindig itt vagyok szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.