hogy milyen is az a fekete tavasz!
Mint aszfaltmocsárba ragadt szavak,
ragadt meg bennem a lét,
amikor elfordítottad tőlem fejed,
és elvitted tőlem a mesét.
Rám még ma is a szurokmáz tapad.
Már nem várok semmit.
Új tavaszt nem, sem nyarat,
csak talán az utolsó telet.
Talán felfogtál ennyit:
minden csillámló felszín alatt
mennyire szerettelek.
Hát csak magyarázd nekem,
milyen is a szótalan, sötét tavasz!
Talán még megérthetem,
hogy annyira miért is vártalak.
Ha nem ragyoghatsz már az én egemen,
hát csak gyúljon ki másért orcád,
izzon fel rajta másért a szerelem!
Én elmondtam búcsúmat hozzád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.