(fordítás)
Alvó feje nagy, a kígyóknak
a tükröző pajzsra égett,
lassan kavargó,
jeges tömegével
gyilkos képi szörny volt,
mint a gyűlölt igazság,
amelyet végre elfogad az elme,
és gennyed tőle.
Megütöttem. A pajzs megtisztult.
De még ahogy felemeltem a fejet,
és rám meredt a pillantó csend
és rettegett kőnek arról a helyéről,
is elpusztításáért epedtem.
Senki sem juthatott túl rajtam azután -
sem egy virágfüzéres lány, sem egy pap
vagy egy bámész legény - hogy élve maradt volna.
Her sleeping head with its great gelid mass
of serpents torpidly astir
burned into the mirroring shield--
a scathing image dire
as hated truth the mind accepts at last
and festers on.
I struck. The shield flashed bare.
Yet even as I lifted up the head
and started from that place
of gazing silences and terrored stone,
I thirsted to destroy.
None could have passed me then--
no garland-bearing girl, no priest
or staring boy--and lived.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.