Nulla fok alatt

Nulla fok alatt volt
a hőmérséklet éjjel.
Az égen egy hanyatt Hold
világított fenn kéjjel.
Fázott a szobában,
bár rajta volt kabátja.
Nézte, hogy az ágyban
a láztól izzad bátyja.

Hiába ment ki fáért,
már üres volt a kamra.
Nem volt mit vágni, ráért,
hogy végiggondolhassa,
az erdőre kimenjen,
hogy lopáson érjék,
vagy nézze dermedten,
hogy megszakad a vérség.

Erre már öt éve
nincsen semmi munka.
Szétesik, mint kéve,
menekül, mint unka,
ha a tó kiszárad
innen el az ember.
Itt a nyomor támad,
mint partot a tenger.

Nulla fok alatt lesz
a hőmérséklet éjjel.
Imádkozzon Istenhez?
Meleg nem mlesz, sem étel.
Talán, ha kézbe fogna
vasvillát vagy fejszét,
lenne, ki nyafogna,
mert érezné a vesztét.

Nulla fok alatt lesz,
mint volt tavaly télen.
Imádkozzunk kereszthez,
vagy gyűljünk majd a téren?
A kézben ott a villa,
vagy jó nehéz szekerce,
s ha tágul a pupilla,
majd ránk néznek egy percre.