Lehunyja szemét,
majd rám mered:
nem lehet.
Újra kérni nincs remény,
már nem mered,
a távoli látóhatárra néz,
és ha merném,
üvegfal húzódott közénk,
az én oldalamra kizárva onnan
a hideget.
Nem lehet.
Pusztaság előttem,
hogy megfordulok.
Rettenet.
Messze semmi,
onnan jöttem,
visszaindulok.
Portölcsérek emelkednek
lábam nyomán lazán,
még lebegnek.
Földet érnek,
ha elhagyom,
mi volt, hazám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.