Megint csak eltelt egy fekete este.
Hiányzott mellőlem szeretőm teste.
És nem is csak teste, hanem ő maga.
Nincs. Azóta támad a rémek hada.
Az éjszaka akkor jó, ha már alszom.
Akkor végre szünetel kicsit harcom.
Fejem sem sípol, zakatol, zúg, morog,
nem járnak táncot agyamban démonok.
A való olykor fölfeslik előttünk.
Látjuk, hova megyünk, és honnan jöttünk,
mint szivárványt olykor a város felette,
látjuk kibomlani a rettenetet.
Szerelem nélkül a lét csak sivatag.
Nyoma sincsen, a karaván hol halad.
A szivárvány ott csak fata morgána,
semmibe csábít csaló lángolása.
Fekete reggelre virradt az éjjel.
A jövő már nincsen telve reménnyel.
Minden út puszta sivatagba vezet,
a betűkről lehull minden ékezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.