Fény felé

Hébe-hóba látok végre,
rátalálok majd a fényre
talán.
Éjben élni kellemetlen,
nappalom rég eltemettem,
az ám!

Most a hajnal hasad végre,
új Nap kel fel sötét égre,
hiszem.
Terhemet a földre tettem,
vigye tovább más, én már nem
viszem.