Eltelt egy pár év, vagy hét, nyolc,
ma is az van, ami rég volt.
Gép előtt talál az este,
ma sincsen arcom festve.
Ugyanazt mondom, mint eddig,
hadd hallják Budától Pestig,
csak egy vén bolond maradtam,
és még fűbe se haraptam.
Ritkán járom a rétet,
arról inkább csak képet
nézek, szép, színes is akad,
elállna tőle a szavad.
Fülemben dugó van folyton,
a zenét a zajba fojtom,
vagy talán fordítva lehet,
ha töröd kicsit a fejed.
Sorokat kaparok papírra,
és sohasem kapok radírra.
Olvasom mások versét,
néha átírom az estét,
Világos lesz az éjjel,
telve képzelt személlyel.
De sokszor sötét a nappal.
Nem hadakozom pappal.
Így múlik el majd az élet,
a végétől ma nem félek,
bár egész létünk arasznyi.
Jó lenne többet élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.