0.
Fürednél a halászok
egy furcsa teremtményt fogtak ki
a múlt éjjel a Balatonból;
hálójukban a keszegen
és egy-két talán éppen azokra
vadászó balinon kívül
egy gyermekalkarnyi
nagyságú sellő is vergődött,
és vékony hangon valami
ismeretlen nyelven
folyamatosan kiabált, amint
a hálót a víz fölé emelték.
A sellő-lányka tizen-éveinek
elején járó, gyengén fejlett kamasznak
tűnt, csípőjétől halfarokkal.
1.
A három megilletődött halász
leesett állal bámulta a teremtményt,
aztán a legidősebb, Kovács János,
gyengéden kiszabadította a lánykát a hálóból,
és óvatosan a vízbe engedte, ahol az
mielőtt egy csobbanással eltűnt volna,
bal karjával még visszaintegetett.
2.
A három halász egy percig hallgatta
a teremtmény sípoló kiabálását,
majd Kovács János halfarkánál fogva megragadta,
és fejét párszor az e célra szolgáló
tuskóhoz csapta, majd az elernyedt
tetemet a bárka gyomrába dobta
az előző merítéssel fogott halak közé.
A kirakodásnál már bárhogy keresték,
nem találták a tetemet.
3.
A három halász egy darabig elképedve bámulta
a sellő lánykát, majd a Kovács József,
a brigád legfiatalabb tagja egy esőkabátot dobott rá.
Az így betakart lényt a hajó fedélzetének
szélére fektették, majd a háló
kiürítése után visszatértek a kikötőbe.
Kovács János még a hajóról értesítette
a mentőszolgálatot,
így a kikötésük után nem sokkal
rendőrségi kísérettel megérkezett mentő
elvitte a sellő lányt.
Amint hollétéről és állapotáról információnk lesz,
tudatjuk olvasóinkkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.