Milyen is lehetett volna vajon
fölébredni mellette reggelente
mindegyik áldott, közös hajnalon.
Lehetett volna komoly, fekete nő,
vagy kacagó, szőke és viám,
okos és szerény, vagy tudós nagymenő,
szépsége felül minden vitán.
Verset írna, gyógyítana beteget,
amit mond, mindig meghallgatom,
elnézné szeszélyeimet, mert szeret,
örömmé varázsolná napom.
Néha még gondolok a szerelemre.
Lehetett volna szebb is talán,
nem idézném akkor mind keseregve
talán így, az élet alkonyán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.