Hajózni ködben

Egyre fullasztóbb itt a lég.
A szürke nappalok helyét
a sűrű éj homálya lepi el.
Kiáltanál, de nem felel
a ködből semmi rá,
csak sötét csomók motoznak;
hallod a tompa hangokat,
és kint a kertben hirtelen
elhervad minden virág.

Nagy kalappá vált a lét itt,
elfed, összemos ezernyi életet,
hogy egy irányba nézzen.
De élni ellenzővel nem lehet.
Vakon keringeni a lefolyó körül,
dugó kihúzva rég,
míg a kapitány annak örül,
hajója gyorsul egyre még,
a célba érve végleg elmerül.

Hajózni ködben céltalan.
A jéghegy nem látható előre,
bár van, akinek a lét jó kaland,
mert időben kiszállhat, azután felőle
történhet bármi. Nem lesz hibás.
Dugó kihúzva. Irány a süllyedés,
az útirány adott, a többi ámítás:
pokolra süllyed el hajónk.