Zöld oázis a pillanat.
Előtte, mögötte sivatag.
A homok fölissza mind vizét,
és nem érzed már ízét.
Állomás a pillanat,
rajta ez élet áthalad,
átrobog, elzakatol,
és nem állítja meg szemafor.
Magas hegycsúcs a pillanat,
küzdöttél érte hónapokat.
Ha fölérsz, lefelé visz minden út.
Halványodik a szép, a rút.
A pillanat halom falevél.
Szertefújja azt a szél,
elfújja mind az emléket is.
Ami marad, az is hamis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.