a három rönkből (az ülés hosszában félbe
fűrészelve) ácsolt kerti padon.
Jobb nadrágszára félcombon visszatűzve,
két mankója a ferdén a padnak támasztva.
Kiveszi szürke zakójából szelencéjét,
cigarettát sodor magának, rágyújt gyufalángon.
Lába előtt ülök, mert rajzolni fog.
Mankójával kacskaringós vonalat húz
a lába előtti porba. Odaböki a mankót
az egyik végéhez: Fertőszentmiklós, mondja,
a másikhoz: Budapest.
Aztán bejelöli: Csorna, Kapuvár, Győr.
Lassan, komótosan rajzol.
Fölkerül a térképre Vitnyéd, Petőháza,
Almásfüzitő, Bicske, Szár is.
Közben füstöt ereget dús, ősz bajsza alól,
körmére ég a cigaretta,
elhallgat, letámasztja a mankót a másik mellé,
előveszi a szelencét, cigarettát teker, rágyújt.
Nagyanya már régen nem pöröl vele.
Az öregektől tudom,
hogy a cigarettától lett érszűkülete,
bármit is jelent az,
azért kellett levágni a lábát.
Én biztosan nem fogok cigarettázni.
A lábaimra nézek, vége a rajzolásnak.
Fölállok, és a baromfiudvar ajtaját kinyitva,
majd gondosan becsukva mögöttem
a kert végébe szaladok,
amelyiken túl
a homokbánya tilos gödre tátong.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.