és ott belélegezhető a levegő.
Az élelemért ott ma még nem lőnek,
és a poros látóhatár nem leverő.
A búrát őrtornyok, és fal védik
szöges NATO dróttal fönn a tetejükön
a tornyok és géppuskák nem régik,
és az őrség előbb lő, azután köszön.
A falakon törik meg a tenger.
Ott hullámzik a rongyosok éhes hada,
oda kimenni senki sem mer,
mert biztos, hogy többé soha nem tér haza.
Visszatért a barbárságnak kora.
A városállamokban nagy a fegyelem,
bár az urakért senki sincs oda.
A hibáért halál jár. Nincsen kegyelem.
A falakon kívül embert zabál
az Isten. Szakállára vörös vér csorog.
Puszta a föld, mint teremtéskor volt minden,
lángpallossal ölnek az angyalok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.